Nincs, ami oldaná a görcsöt

Ezúttal nem élcsapattól, nem is idegenben, hanem hazai pályán egy közvetlen riválisnak számító riválistól szenvedett vereséget a Marso-Vagép NYKK élvobnalbeli férficsapata. Vagyis elfogyott minden szempont, ami az utóbbi vereségek kapcsán vigaszként felmerült. Magyarázkodni persze az SZTE-Szedeák elleni vasárnap 80–76-ra elvesztett összecsapás kapcsán is lehet, elsősorban az merülhet fel, hogy mi lett volna, ha Ivan Miskovics nem dől ki a sorból már a 12. percben.

De kidőlt – a center rosszul lett, szívtájéki fájdalmai voltak, és nem kockáztatták meg a további szerepeltetését, orvosi kivizsgálás vár rá –, és előjött minden olyan hiba, ami a korábbi 11 forduló többsége során is felmerült: nincs igazi vezér, nincs, aki kellő pillanatban kosarat tudna dobni, a hárompontosok száma pedig csak azzal vált elfogadhatóvá, hogy Sitku Ernő öt triplát is bevágott (négyet egymás után, visszahozva a már akkor úszni látszó reményeket). Nem az ő elsődleges feladata lenne mindez…

A meccset beharangozó írásban maga Ferenczi Tamás is sorsdöntőnek nevezte a mérkőzést. Most, hogy elveszítette a csapat, milyen sorsok dőltek el?

– Leginkább a csapaté, vagyis meglehetősen távol kerültünk a felsőháztól – válaszolta Ferenczi Tamás. – Nem mondom, hogy lehetetlen, de egyelőre hátrafelé kell figyelnünk. Az egymást követő négy vereség után görcsösen kezdtük a mérkőzést, és nem is kerültünk olyan előnybe, ami oldotta volna ezt. Megint előjöttek a bennünket az utóbbi hetekben végig elkísérő hibáink, és bár Sitku Ernő egymást követő négy bravúros triplájával felcsillant a győzelmi remény, a végén nem volt, aki feltegye az i-re a pontot. Olyan játékosok, légiósok hagytak ki büntetőket és hárompontosokat, akiktől talán elvárható lett volna, hogy nyerőemberek legyenek.

A három légiós közül eddig a legkevesebb kritika, Ivan Miskovics teljesítményét érhette, és bár az első negyedben most ő sem tündökölt, mégis megérezte a csapat a kiválását.

– Miskovics a legjobb pont- és lepattanó-átlaggal rendelkező játékosunk, így nyilvánvalóan nem jött jól nekünk, hogy már a második negyed elején kivált a játékból – mondta a szerb center hiányzásának következményeit firtató kérdésünkre a vezetőedző. – Nem érezte jól magát, és mivel szívtájéki fájdalmai voltak, nem is akartunk kockáztatni, nehogy valamilyen tragédia történjen. Hiányoztak a pontjai és a lepattanói is, hiába kényszerítettük bele a jól működő zónavédekezéssel a vendégeket egy-egy reménytelennek tetsző dobásba, az ellenfél gyakran megszerezte a támadólepattanót. Mohácsi Máté remek alsó posztos megoldásaival és Sitku Ernő említett tripláival egy darabig sikerült orvosolnunk ezeket a gondokat, de ez kevés volt a győzelemhez.

A zsinórban elszenvedett immár öt vereség és a tizenkettedik helyezés (ez még biztos bentmaradást ér, az alapszakasz végén a tabellát az utolsó és az utolsó előtti pozícióban záró csapatnak kell osztályozót játszania) ellenére Ferenczi Tamás élvezi a klubvezetés bizalmát. Előfordulhat, hogy a játékoskeretben lesz változás?

– Ez a kérdés már egy ideje a porondon van, de felesleges lenne elébemenni a dolgoknak, nekünk most az a feladatunk, hogy a csütörtöki, Sopron elleni újabb hazai meccsünkre minél jobban felkészüljünk – adott választ Ferenczi Tamás.

- Bodnár Tibor -