Nőből kukás, romából hivatalnok nem lesz

Akt.:
Illusztráció - Nőből kukás, romából hivatalnok nem lesz
Illusztráció - Nőből kukás, romából hivatalnok nem lesz - © Fotó: abcug.hu
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Egy nőt nem vettek fel kukásnak, egy romát csak közmunkásként akartak alkalmazni, hivatalnokként nem, egy cukorbeteg gyereket elküldtek az óvodából – ilyen és ehhez hasonló esetek kerültek az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé tavaly. A szervezet a hozzájuk érkezett 733 esetből 33-ban mondta ki 2015-ben, hogy hátrányos megkülönböztetés történt. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

Tavaly 33 esetben mondta ki az Egyenlő Bánásmód Hatóság, hogy valakit hátrányos megkülönböztetés ért. Volt olyan nő, akit nem voltak hajlandó felvenni kukásnak, roma hivatalnok, akit csak közmunkásként akart látni a munkaadója, és cukorbeteg gyerek, akit az önkormányzat bedugott volna a fogyatékosok közé. Egy roma tanulót pedig a kollégái napokon keresztül aláztak azzal, hogy kiplakátolták az irodát a fényképével.

733 esetben keresték meg tavaly az Egyenlő Bánásmód Hatóságot (EBH). Ez az az állami intézmény, amelyhez akkor lehet panaszt benyújtani, ha valaki úgy érzi, hogy hátrányos megkülönböztetés érte a bőrszíne, a neme, az anyanyelve, a fogyatékossága vagy még egy sor tulajdonság miatt. Jellemzően akkor érdemes a hatósághoz fordulni, ha valakit például azért nem vesznek fel egy munkahelyre, mert nő vagy azért, mert túl koros, vagy ha a származása miatt nem szolgálják ki az üzletben.

2015-ben a legtöbb panasz Budapestről, Pest megyéből és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkezett, a legkevesebb pedig Nyugat-Magyarországról. A leggyakoribb panasz az volt, hogy valakit a fogyatékossága miatt ért hátrány, ezt követte a nemzetiséghez való tartozás, illetve az anyaság/apaság (az EBH összefoglalóját itt találja).

Sokszor csak egy kis odafigyelés kéne

Egy mozgássérült ember azért jelentett fel egy üzletet, mert a próbafülkében nem volt szék, így nem tudott leülni, holott amputálták a lábát, és ezért nem tudott ruhát próbálni. Segítséget kért, az egyik eladó meg is ígérte neki, hogy kerít széket, de végül nem tette, a másik eladó viszont visszautasította. Az üzlet szerint ugyan kerítettek neki széket, de ezt a vásárló már nem várta meg. Az ügy végül megegyezéssel zárult, az üzlet megígérte, hogy ezentúl lesz szék, a vásárló pedig utalványt kapott.

Egy másik mozgássérültnek egy benzinkútnál akadt problémája: a kutas csak pontos összeget vett volna át tőle, a mozgáskorlátozott viszont nem szeretett volna bemenni a shopba fizetni, így végül nem tankolt.

Az előbbiekhez hasonlóan könnyen elkerülhető lett volna egy sörözői incidens is. Egy pincérnő egy vak embert szólított fel a távozásra, a vakvezető kutyája miatt, mondván, hogy a vendéglátóhelyre tilos kutyát behozni. A vak ember hiába magyarázta, hogy vakvezető kutyával bárhová bemehet a jogszabály szerint, végül mégis távoznia kellett. Itt is megegyezéssel zárult az eljárás, az étterem vállalta, hogy 80 ezer forinttal támogat egy vakvezetőkutya-kiképzőt, és húszezerrel az érintett kutya tartását.

Közmunkásnak jó volt, hivatalnoknak már nem

Az EBH összesítésében bemutatott esetek alapján cigányokat még mindig gyakran ér diszkrimináció, hiszen a felsorolt esetek között sok volt a roma ellen elkövetett megkülönböztetés, míg más nemzetiségekről nem igazán esett szó. Az EBH meg is jegyezte, hogy 2015-ben is több panasz érkezett a hatósághoz azzal kapcsolatban, hogy roma származású munkavállalókat nemzetiségük miatt hátrányos megkülönböztetés ért a munkaerőpiacon.

Ilyen volt például annak a roma közmunkásnak az esete, akit a hivatal közmunkásként még szívesen alkalmazott, hivatalnokként viszont már nem. Diplomával rendelkezett, jelentkezett, a hivatalvezető azonban – szerinte – annak ellenére se foglalkozott vele, sőt, megalázóan viselkedett vele, hogy korábban közmunkásként többször is alkalmazta. Még a kiválasztási eljárásban sem vehetett részt, sőt, a jelentkezését teljesen figyelmen kívül hagyták.

AZ EBH kérdésére a hivatalvezető meg is jegyezte, hogy a jelentkezőt csak roma referensi munkakör betöltésére tartotta alkalmasnak, erre azonban nem adott magyarázatot. Százezer forintos bírságot szabtak ki rá.

Volt olyan munkáltató, aki folyamatosan visszautasította a roma jelentkezőket, még betanított munkásként sem alkalmazták őket, hiába volt magasabb iskolai végzettségük és több szakmai tapasztalatuk, mint a nem roma álláskeresőknek. Ráadásul a cég ellen 2006-ban már folyt hasonló eljárás. Másfélmillió forintos bírságot szabtak ki rájuk.

Egy roma fiúnak a szakmai gyakorlata változott rémálommá. Egy hétfői napon ugyanis azzal szembesült a gyakorlati helyén, hogy a Facebook-oldaláról kinyomtatott profilképét kiragasztották a műhelyben található kávéautomatára és a műhely két ablakára is. A kép alá pedig a roma származására utaló, sértő megjegyzéseket írtak. Emiatt a fiú otthagyta a tanműhelyt.

Az ügyvezető később – az EBH eljárása során – semmiféle védekezéssel nem állt elő. Azt a hatóság nem tudta kideríteni, hogy ki rakta ki a képet, az azonban hamar világossá vált, hogy azokat a vezetőtől kezdve az alkalmazottakig mindenki látta, még sem távolította el napokig senki se.

Végül a roma gyakornok és a tanműhely megegyezett egymással: a cég bocsánatot kért, és vállalta a gyakornok képzését, a roma gyakornok pedig elfogadta a bocsánatkérést. A jelentés megemlíti, hogy ez neki is jól jött, mert a másik gyakorlati helyén nem tudott volna tanulni, mert ott más típusú munkát végeztek.

Kétszer is megnézik, ha egy roma Torontóba megy

2015-ben két olyan panasz is érkezett a hatósághoz, amelyben romák sérelmezték, hogy bár ők és családtagjaik érvényes repülőjeggyel és útiokmánnyal rendelkeztek, meghívólevelük is volt, mégsem szállhattak fel egy kanadai légitársaság Budapestről Torontóba tartó járatára. Mielőtt megtiltották volna nekik a felszállást, félreállították őket a regisztrációs sorból és kikérdezték őket. Ezt elég kellemetlennek és megalázónak érezték.

Az EBH eljárása során az derült ki, hogy egy általános gyakorlatról van szó. A szűrést végző biztonsági cég alkalmazottai a kanadai légitársasággal fennálló szerződés alapján ellenőrzik az utasokat. A cél pedig az, hogy kiszűrjék azokat az utasokat, akiknek a belépését az országba a kanadai hatóságok várhatóan meg fogják tiltani. Ez azért fontos a légitársaságnak, mert ebben az esetben a saját költségükön vissza kellene szállítaniuk a kitiltott utasokat az indulási pontra, plusz pénzbírságot is kapnak, így egyszerűbbnek gondolták, ha már az indulásnál ellenőrzik: az adott utast feltehetően beengedik-e Kanadába vagy nem.

Az EBH eljárást indított először a biztonsági cég ellen, de kiderült, ők csak információkat gyűjtenek, a tiltásról szóló döntést a légitársaság hozza meg. Ezután a kanadai légitársaság jegyeit Magyarországon értékesítő céget találtak meg, róluk viszont kiderült, hogy csak értékesítéssel foglalkoznak, így nem vonhatóak felelősségre. Végül azzal zárták az eljárást, hogy Kanada bevándorláspolitikájának és az ezzel kapcsolatos kanadai jogi szabályozásnak a vizsgálatára a z EBH “nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel”.

Nem jó helyre szavazott, nem kapott tűzifát

A politikai véleményük miatt (legalább) ketten is pórul jártak az elmúlt években. Az egyik eset Miskolcon történt, arról a nyár elején a Népszabadság is beszámolt. A Borsod Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság azért bocsájtott el egy férfit, mert baloldali nézeteket vallott, a szervezet vezetője szerint pedig így nem tudna szolgálni a nézeteivel nem egyező rendszert. A miskolci katasztrófavédelem eljárását a bíróság is elítélte, az EBH pedig másfél millió forinttal büntette.

A másik eset egy kisebb településen történt, és valószínűleg sokkal tipikusabb. A kérelmező azt a panaszt nyújtotta be az EBH-hoz, hogy a 2014. évi önkormányzati választást követően másokkal ellentétben nem részesült tűzifajuttatásban, pedig többször is jelezte a polgármesternek, hogy szüksége lenne rá. A polgármester ezt azzal magyarázta, hogy bár tudja, hogy a kérelmező a családjával szegényesen él, a településen azonban több száz család körülményei rosszabbak nála. A érfi szerint azonban nem ez volt a valódi ok, hanem egyszerűen az, hogy nem a polgármestert támogatta a választáson, hanem az ellenfelét.

Az EBH vizsgálódott, majd megállapították, hogy a tűzifát a polgármester állítása ellenére igenis személyre szabottan osztották, a korábbi években kapott is belőle, pedig akkor ugyanolyan körülmények között élt, mint amikor nem kapott. Emiatt az EBH a tűzifát igénylő lakosnak adott igazat, a polgármestert pedig eltiltotta attól, hogy ne adjon neki tűzifát. Azt viszont nem tudni, hogy ezután kapott-e.

Bedugták volna a cukorbeteg gyereket az SNI-sek közé

Az EBH-hoz az elmúlt években több olyan panasz érkezett, amelyekben azt panaszolták a szülők, hogy az óvoda, illetve az azt fenntartó települési önkormányzat nem biztosítja a cukorbeteg gyermeküknek a diétás étkezést, illetve a krónikus beteg gyerek napközbeni kezelését.

Egy 2014-as eset tavaly végződött, itt az EBH az óvodát és az azt fenntartó önkormányzatot is elkaszálta. A cukorbeteg gyereket szeptemberben befogadták, az édesanya ezután hónapokat töltött az óvodában, elmagyarázta, hogyan kell ellátni a gyerekét, mérleget, mobiltelefont hagyott a csoportban, hogy bármikor elérjék. Az óvoda külön felvett egy egészségügyi végzettségű pedagógiai asszisztenst, és egy óvónő is vállalta a gyerek ellátását. Előbbi azonban négy csoportra is ügyelt, így a cukorbeteg gyerekre nem maradt elég ideje. Ezt a szülők szóvá tették az óvodának és az önkormányzatnak is.

Végül az óvoda közölte, hogy nem vállalják tovább a gyerek kezelését, mert mind az óvónő, mint az egészségügyi asszisztens visszakozott. Mint később kiderült, az egyikük kikérte egy ügyvéd véleményét, aki azt mondta, hogy nem kötelesek ellátni a kislányt, erre viszont mindannyian felbátorodtak, és azt mondták, nem vállalják többé a cukorbeteg lány kezelését.

Erre az önkormányzat azt javasolta a szülőknek, hogy vigyék a gyereket egy sajátos nevelési igényű gyermekeket befogadó alapítványi óvodába. Ezt a szülők visszautasították, egyrészt azért, mert az ottani csoportban nem a gyerekükkel egyidős gyerekek voltak, másrészt pedig azért, mert a felajánlott óvodában rengeteg SNI-s gyereket neveltek, márpedig a cukorbeteg gyerek nem volt az, hiszen a betegsége csupán anyagcsere-betegség, attól még remekül tud egészséges gyerekek között tanulni. Sőt, az orvosa szerint az, ha elkülönítik az egészséges gyerekektől, valószínűleg csak árt neki, mert betegségtudata lesz tőle.

A szülők végül egy másik település önkormányzati óvodáját választották. Az EBH pedig arra jutott, hogy az önkormányzat hibázott, amikor nem ajánlott fel neki más lehetőséget a szülőknek egy hozzájuk tartozó másik óvodában. Ezt később férőhelyhiánnyal magyaráztak, de az EBH arra jutott, hogy lett volna elég férőhely egy másik óvodába, és a szülők is szívesen járattak volna oda a gyereküket. Az óvoda vezetője is hibázott, mert ahelyett, hogy megpróbálta volna együttműködésre bírni az óvónőket és a szülőket, egyszerűen csak írt az önkormányzatnak, hogy nem vállalják többé a gyerek ellátását. Az EBH ezért ötvenezer forintra büntette az óvodát.

Nem lehetett kukás, mert nincs női WC

Egy nő kukásnak jelentkezett, kétszer is, de mindkétszer elutasították, mondván, a cég nem vesz fel női munkavállalókat, mert

  • a munka nagy zajjal és porral jár, és magas a fertőzésveszély is,
  • a rendelkezésre álló mellékhelyiségek (mosdók, WC-k és öltözők) a férfiak számára vannak kialakítva,
  • ezek átépítéséhez nincs elég pénzük,
  • illetve a kukások amúgy is – jogszabályok alapján is – csak férfiak lehetnek.

Az EBH megállapította, hogy ez előbbiek nem fogadhatóak el mentségként, az utóbbi pedig egyszerűen hülyeség. Az azonban nem derült ki, hogy a nőből végül kukás lehetett-e.

Albert Ákos | abcug.hu








hirdetés