Nőkről, nőknek – és férfiaknak

Nőkről, nőknek – és férfiaknak
© Illusztráció: KM
Nyíregyháza – Tulipánok, csokik és apró ajándékok – ma a nőket ünnepeljük.

Ez a nap sokáig elválaszthatatlan volt a munkásmozgalomtól, az emancipációtól, a választójog kivívásától. Majd a nők jogát hirdette: jogot a munkához, a hivatáshoz, az előrelépéshez. Ahhoz, hogy a férfiakhoz hasonló tisztségeket tölthessenek be, részt vehessenek a világ sorsát alakító eseményekben. Hogy kiléphessenek a négy fal közül, és a gyereknevelésen, a háztartás vezetésén túl is vágyhassanak sikerekre. Sokan úgy tartják, az egyenjogúság jegyében nem jár a nőknek ez az ünnep, mások szerint viszont minden egyes napnak nőnapnak kellene lennie. Egy biztos: a tisztelet nem függhet sem dátumtól, sem munkásmozgalmi múlttól, egy szál virágnak pedig minden nő örül – március 8-án ugyanúgy, mint az év többi napján.

Pénzes Ilona, a Rotary Club kormányzója:

Nem könnyű ma nőnek lenni, mivel egyszerre több területen kell helytállnunk, ráadásul egy nőnek valamivel mindig többet kell teljesítenie, hogy elismerjék. Mindemellett megerősödni látszik a nők szerepe. A Rotary Club első női kormányzójaként is egyre több hölgyvezetővel találkozom. Mi, nők másképpen gondolkodunk a világról, s az irányításról, és vezető beosztásban is a szeretet, a női finomság, az odafigyelés kell, hogy legyen a legfőbb „fegyverünk”. Mert ezek hiányoznak ma a világból, s hiába van meg mindenük az embereknek, enélkül boldogtalanok. Jó jel viszont, hogy a mai fiatal férfiak már másképpen, nagyobb megbecsüléssel tekintenek a nőkre.

Rabócsi Renáta divattervező:

Legtöbbünknek nincs ideje, alkalma, lehetősége arra, hogy minden nap szeretetet adjon, köszönetet mondjon, kiemelkedő figyelemmel tüntethesse ki párját, szüleit, barátait, munkatársait. Ezért kell megragadni ezeket a különleges napokat és kifejezni érzéseinket, megmutatni hálánkat és örömet szerezni. Nőként én is értékelem, ha valaki gondol rám ezen napon, és boldoggá tesz, én pedig megköszönhetem.

Szabó Sándor, nótaénekes:

A magyar nóták szövegeiből jellemzően a nők iránti megbecsülés, tisztelet és szeretet hangja csendül ki, legyenek a hölgyek szerelmek, édesanyák, lányok vagy asszonyok. Úgy vélem, ugyanez jellemez minket, nótakedvelő férfiakat is. Elszomorítónak és kifejezetten sértőnek tartom, amikor a rádiókban játszott mai pop- és rapslágerekben az előadók (akik korántsem művészek) leminősítik, megalázzák a nőket. Ez sokat sejtet az ilyen zenéket kedvelő fiatalok értékrendjéről is, tisztelet persze a kivételnek.

Boros Betty mandalakészítő:

A nőiség nagyon tág fogalom, megélni is annyiféleképpen lehet, ahányan vagyunk. Ettől fontosabb, mit kezdünk a lehetőséggel, hogy nők lehetünk, és mit sugározunk a világ felé. Én a kapcsolataimat is igyekszem úgy alakítani, hogy megélhessem a nőiességemet, s ha így élek, a környezetemtől is ugyanezt kapom vissza. Nyilván ma sokkal összetettebb és bonyolultabb nőnek lenni, mint a korábbi századokban, de az alapvető dolgok szerintem soha nem változnak. Persze, ezzel együtt szívesen kipróbálnám, mi volt más a régi századokban, de csak egy-egy napra, mivel itt és most is jól érzem magam a bőrömben.

Bálint Júlia, a Ricosta Kft. ügyvezetője:

A rendszerváltás után egy kissé elcsendesült a nőnap körüli felhajtás, most talán kezd kikászálódni a hullámvölgyből. Cégvezetőként sok hölggyel dolgozom, az alkalmazottaim kilencven százaléka nő, ennek ellenére a munkahelyen nem tartjuk a nőnapot. A szűkebb környezetem persze nem felejt el emlékeztetni arra, hogy nőből vagyok, az ismerőseimtől, közeli barátaimtól és persze a fiamtól mindig kapok egy-egy szál virágot.

Fekete Éva, a Labor Café vezetője:

Sokakban lehet ellenérzés a nőnappal kapcsolatban annak munkásmozgalmi eredete miatt, de úgy gondolom, többek között a női szerepek változása és a hagyományosan rájuk háruló feladatok miatt is fontos ez a nap. Nemcsak egy szál virág erejéig és nemcsak ezen a napon kell a nők helyzetével foglalkozni, de ez a gesztus nekem személy szerint nőként évente egyszer is sokat jelent.

Pappné dr. Fülöp Enikő, Nyírbátor jegyzője:

Ez egy szép alkalom, amikor a férfiak köszöntik a nőket, lányokat, asszonyokat. Jólesik a figyelmesség, de annak még jobban örülnék, ha ez nem csupán egy napra korlátozódna. Két kislány édesanyjaként aggodalommal tölt el az a hangnem, amit időnként tapasztalhatunk különböző médiumokban, illetve a közéletben szereplő férfiaktól. Úgy gondolom, hogy a nőknek a 21. században többet kell dolgozniuk ugyanazért a szakmai elismerésért, mint a férfiaknak. Ugyanakkor otthon is nekünk kell nagyobb részt vállalni a család körüli teendőkből. Bízom abban, hogy a lányaimnak, Nórának és Rékának ebből a szempontból is könnyebb lesz az életük – ők nagyon várják ezt a napot.

Nagyné Varga Katalin, a megyei kereskedelmi és iparkamara főtitkára:

Amikor elgondolkozom azon, hogyan is élem meg ezt a napot, nem a nehézségek jutnak eszembe, hanem az, hogy jó nőnek lenni, hiába nehezek a ránk háruló feladatok, rengeteg szépséget is rejtenek magukban. Eszembe jut, milyen jó finom ételeket főzni, ízletes süteményeket sütni és nézni, ahogy a családom jó étvággyal elfogyasztja azokat. Bevillan az is, milyen érzés nőként szakmai előadást tartani és kivívni a hallgatóság elismerését. Felidézem, milyen a munkatársaimnak kihívást jelentő feladatokat adni és ezzel erősíteni önbecsülésüket. Szakmai téren régen nehezebb volt elismertetni magát egy nőnek, de ha bizonyította felkészültségét, már nem volt gond. Napjainkban ez már sokat változott és elfogadottabb, ha egy nő sikeresen megállja a helyét a munka világában – akár vállalkozóként, akár közép- vagy felsővezetőként. Mi, nők sokszor úgy érezzük, hogy túl sok a teher, de ezeken a pillanatokon a család, a barátok, a közvetlen környezet mindig átsegít minket. Néha egy mosoly is elég ahhoz, hogy egy árnyalattal jobban érezzük magunkat.

Révészné Petró Zsuzsa, a Nyíregyházi Állatpark osztályvezető-szóvivője:

A nőiség számomra a belső békéből eredő kisugárzást jelenti, nem a ruhákat és a szépségpraktikákat, de amióta anya vagyok – és a hétéves kritikusom szerint a legszebb nő a világon –, a külsőségekre is igyekszem figyelni. Úgy gondolom, a legtöbb nő igényli a megbecsülést, a szeretetet és a gondoskodást, nemcsak nőnapkor, hanem egész évben – ettől válnak sugárzóvá. Az anyai ösztönük, megérzéseik miatt szerintem a nők a legjobb állatgondozók például a főemlősök esetében.

Oláh József, a Parno Graszt frontembere:

A roma kultúrában úgy nyilvánul meg a nők iránti tisztelet, hogy nem engedik őket dolgozni. Az ő feladatuk, hogy neveljék a gyermekeket, őrizzék az otthon melegét. Nálunk ez egy kicsit máshogy alakult azzal, hogy magyar feleségem van. Mindketten mást hoztunk magunkkal, számomra már fontos, hogy nőnapkor őt és a lányaimat is köszöntsem egy–egy szál virággal. Tiszteletreméltó, ahogy a nők a mai világban meg- és túlélik a mindennapok embert próbáló feladatait.

Demarcsek Zsuzsa intézményvezető:

Nőnek lenni jó! Nem csak egy napon, hanem minden nap. Különösen akkor, ha a nőiséget meg tudja élni az ember minden életkorában. Én most új virágzásomat élem, amióta ismét férjhez mentem az első férjemhez. Itt a tavasz, és csoda az élet. A nőnapon túlmutat az, ha a férfi a „tenyerén hordozza” a párját. Ilyen egyszerű. Az már kicsit bonyolultabb, hogy ez mit is jelent a mindennapokban. Egy élet kevés a megfejtésére. Ettől olyan izgalmas.








hirdetés