Novemberi gondolatok

Nyíregyháza – Számos emlék és gondolat jut eszembe ilyenkor, november táján – írja olvasónk.

Hónap elején, mindenszentek napján az idén olyan jó idő volt, hogy sok hozzátartozó farmerban, pólóban látogatott el a hozzátartozója síremlékéhez. Volt, aki a kutyáját is magával hozta, hadd lássa az eb, hová sétál a gazdija ilyenkor. Nekem a temető olyan, mint a templom: mindig illő módon felöltözöm, ha oda vezet az utam. A nyíregyházi temető ezúttal is „fájdalmasan gyönyörű” volt elsején este. Hogy mi pénzt költöttek az emberek – köztük mi is – virágokra, mécsesekre, egyebekre, arról ne beszéljünk. A temérdek falevéllel sajnos az idén sem tudott mit kezdeni a temető kezelője, a sírok némelyike előtt kupacban állt a lehullott levél. Némelyik síremléken a közelgő hótól, fagytól tartó rokonok már téliesítették a virágvázákat. Továbblépve a mindenszenteken, eszembe jut, hogy negyedikén jöttek vissza az oroszok 1956-ban. Emlékszem, kisfiú voltam akkoriban, a nálunk elszállásolt oroszok pedig részt vettek november 7-én a falu központjában rendezett ünnepségen. Ott bámészkodtam én is. Amikor Iván hadnagy meglátott, hozzám lovagolt, és a fejemre nyomta az usánkáját. Később, a katonai behívóm és a leszerelésem időpontja is az év utolsó előtti hónapjára esett. Utoljára hagytam a legfontosabb minket, időseket érintő hírt: az ebben a hónapban érkező nyugdíjprémiumot, ami jól jön így, karácsonyhoz közeledve. Igaz, az öt unokám megajándékozására nem lesz elég, így hozzá kell nyúlni a megtakarított forintokhoz is.

– Dombóvári István, Nyíregyháza –








hirdetés