Ének a vadászháznál

Mocsár Zsolt, Mocsár Boglárka és Csordás Bianka
Mocsár Zsolt, Mocsár Boglárka és Csordás Bianka
Nyírbogát – Mind a három fiatal életét nagymértékben meghatározza a zene.

Nagyot néztek a közelmúltban a Nyírbogáthoz tartozó Korhányi Vadászház környékén trillázó madárkák, ugyanis konkurenciára akadtak a fák sűrűjében. Annyira meglepődtek a furulyaszó és az énekszó hallatán, hogy még fütyülni is elfelejtettek.

S hogy kerül az erdőbe egy zenés összeállítás, amelynek bemutatása középiskolás diákokhoz köthető?
A felújított vadászházat avatta fel a nyírbátori Báthori István Vadásztársaság, s az ünnepi programot színesítette a három fiatal – Mocsár Boglárka, Mocsár Zsolt és Csordás Bianka – műsora.

Valaki mindig ül a hangszernél

– Az ünnepség szervezői tudták, hogy az öcsémmel szoktunk énekelni, s megkerestek bennünket – elevenítette fel az előzményeket lapunk számára a Nyírbogáton élő Mocsár Boglárka, aki a nyírbátori Báthory István Katolikus Gimnázium 11. osztályos tanulója. Öccse, Zsolt, ugyanebben az oktatási intézményben tanul, ő jelenleg 10. osztályos diák. – Édesapánk szépen énekel, szerettük hallgatni, valószínűleg innen fakad az éneklés iránti vonzalom. Eddig többnyire iskolai rendezvényeken énekeltünk. Zenét is tanulunk, hat éve zongorázom Nyírbátorban az alapfokú művészeti iskolában – folytatta Boglárka. – Zsolt három éve foglalkozik komolyabban a zongorázással. Egy időben együtt tanultuk a zongorát, de abbahagyta, mert megunta, egy kis idő múlva azonban rádöbbent, hogy nagyon is hiányzik neki a zene, zenész szeretne lenni, s immár rendszeresen jár zongoraórákra Nyírbogáton. Otthon is van zongoránk, valaki mindig ott ül a hangszernél, ugyanis a 11 esztendős Máté öcsém is tanul a zeneiskolában zongorázni. Előfordul, hogy apa zongorázik, mi meg énekelünk.

Koncertek a középiskolában

Mocsár Boglárka és Mocsár Zsolt énekét Csordás Bianka kísérte furulyán. Bianka a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium furulya tanszakos növendéke.

– Az általános iskola 2. osztályában ismerkedtem meg a furulyával, a református lelkész kezdett el tanítani bennünket. Annyira megszerettem ezt a hangszert, hogy a továbbtanulásomat is meghatározta, végül az életem mindennapi részévé vált. Mikor a szervezők megkerestek, hogy szeretnék egy zenei blokkal színesebbé tenni a felújított vadászház átadási ünnepségét, örültem a fellépési lehetőségnek. A szerepléshez már hozzászoktam, hiszen a szakgimnáziumban gyakran vannak minikoncertek, amelyek segítik a rutin megszerzését, a lámpaláz legyőzését. Természetesen sokat is kell gyakorolni, naponta legalább három órán át furulyázok. Jövőre érettségizek, utána szeretném valamelyik egyetemen folytatni a zenei tanulmányaimat, egy nap szeretnék majd furulyaművész lenni.

– MML –



Nyírbátor.
SZON.HU






hirdetés