Nyíregyháza legfiatalabb díszpolgára

Bakó Levente a Kossuth téren a díszpolgári oklevéllel
Bakó Levente a Kossuth téren a díszpolgári oklevéllel - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Bakó Levente trombitaművész, karmester 41 esztendősen részesült az elismerésben.

– Amikor a nevemen szólítottak, és felmentem a színpadra, még jól tudtam türtőztetni magam. Közben furcsa érzés kerített a hatalmába: mögöttem se zenekar, a kezemben se trombita, se karmesteri pálca. Velem szemben csupa ismerős, mosolygós arc. Ott álltam a szülővárosom szívében, a Kossuth téren, ahol gyerekként is sokat csetlettem-botlottam. Aztán egyszer csak bepárásodott a szemem, nem tagadom – avatott be az érzéseibe Bakó Levente, akit Nyíregyháza díszpolgáraként méltattak. A Wikipédia naprakész, hiszen néhány nappal később már a világhálón is az új titulus állt a neve mellett.

Az elismerés visszaigazolja azt, hogy jó úton járok.” Bakó Levente

Még most is csak ízlelgeti

– Van rólam ilyen oldal? Ráadásul a Wikipédián? Nahát! – csattant fel a friss kitüntetett, majd elárulta, hogyan szerzett információt a díjról: – Éppen próbáltunk a zenekarral, amikor egy hölgy hívott az önkormányzattól. A nagy zajban megkértem, hogy inkább beszéljünk később. Kitartó volt, és amikor legközelebb bejelentkezett a dátummal, biztos voltam benne, hogy fellépünk az ünnepi műsorban. Már megint majdnem megszakadt a vonal, amikor hirtelen gratulált, de nem tudtam, hogy mihez. Aztán kimondta a bűvös szót: díszpolgár. Még most is csak ízlelgetem. Azóta utánanéztem, hogy milyen rangos lista tagja lettem. Megható, hogy a szülővárosom ennyire figyelemmel kíséri a sorsom alakulását. Jövőre lesz tíz éve, hogy karmestere vagyok a Szabolcsi Koncert Fúvószenekarnak, ugyanakkor alapvetően én trombitaművésznek tartom magam.

Bakó Levente pályafutása a nyíregyházi zeneiskolában kezdődött, majd a Művészeti Szakközépiskola Zenetagozatán Nagy Gyula irányítása mellett trombitált.

– Sosem akartam szólista lenni. Rézfúvós kvintettet alapítottunk Jámbor Krisztiánnal (trombita), Dávida Péterrel (kürt), Gál Zoltánnal (harsona) és Szentpáli Rolanddal (tuba). A csapatmunka, a közösség volt a mozgatórugó. Nem gondoltam volna, hogy ilyen pályát futok be a trombitával. Már az is óriási élmény, hogy felvettek a Zeneakadémiára. Kinyílt a világ előttem Budapesten: szinte naponta a világ legjobb művészeit hallgathattam élőben, akik nagy hatással voltak rám, és jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a zenei ízlésem igazán kifejlődjön.

A megyeszékhelyen hosszú esztendők óta sokan az újévi koncerttel is azonosítják, hiszen január elsején hagyomány, hogy ő vezényli a Szabolcsi Koncert Fúvószenekart a Continental Arénában.

– Nem szeretek szilveszterezni. Olyankor sokan azért mulatnak, mert az a szokás. Én akkortájt már javában az újévi koncert lázában égek. Az évek során bebizonyítottuk, nem kedves, megmosolyogtató együttlét a fellépésünk, hanem szakmailag komoly színvonalú gálaestnek tudunk megfelelni. Ráadásul kiváló társművészeti csoportjai is vannak a városnak, rendre hatásosan indul az év.

A Liszt-díjas trombitaművész, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje címmel kitüntetett előadó pályafutása legemlékezetesebb élményének a narbonne-i, 1998-ban szerzett első helyet és különdíjat tartja.

– Teljesen ismeretlenül mentünk ki a világ legnagyobb rézfúvós kvintett versenyére. Tőlünk mindenki közel tíz évvel idősebb volt. Akadémistaként, általános megrökönyödésre a zsűri bennünket látott a legjobbnak. Egy évvel később Zsupos Gábor megkérdezte tőlem: lenne-e kedvem vezényelni a diplomakoncertjén a Zeneakadémia patinás nagytermében?

– Furcsa felkérés volt, és végül elvállaltam. Akkora siker lett, hogy a kezemhez nőtt a pálca. A karmester egyébként olyan, mint a lélekdoktor. Egyszerre vagyok kapitány és Teréz anya. Amikor velem szemben ülnek a zenészek a koncerten, nekem olyan erőt kell sugároznom, amitől megnyílnak. A katartikus pillanatok éltetnek. Amikor úgy érzem hónapokon át a próbákon, hogy valami nem megy, a koncert az ellenkezőjéről győz meg, a közönség reakciója plusz energiákat mozgósít.

Még szoknia kell a díszpolgári címet, de jól viseli.

– A családom korábban is díszpintynek szólított, mivel általános iskolás koromban meglehetősen sokat kellett fegyelmezni. Most viszont büszkék és boldogok arra, hogy díszpintyből díszpolgár lettem. Ez a város hírnevének öregbítéséért is szól. Az elismerés visszaigazolja azt, hogy jó úton járok. Túl azon, hogy örülök neki, tudom, mekkora felelősséggel jár ez – említette Bakó Levente, aki kétlaki életét él: hol a fővárosban, hol Nyíregyházán tartózkodik, ha éppen nincs külföldön, vagy másutt az országban.

– Amikor az élhető, szerethető szülővárosomban vagyok, nyeregben érzem magam, ugyanis mindenem a kerékpározás. A tekerés a szoftveremet folyamatosan karbantartja. A biciklikormány után a karmesteri pálca is jobban áll a kezemben. Szeretem a pezsgést, a sokszínűséget. Trombitálok, tanítok, vezényelek. Később szeretnék majd végleg hazaköltözni, és elsősorban a fúvószenekarral, illetve annak az utánpótlásával foglalkozni.

– Elégedett és boldog ember vagyok, hiszen a saját szakmai bakancslistámon sok mindent kipipálhattam már. Az ezredfordulótól mostanáig szinte évente kaptam a különböző kitüntetéseket. A díjak sajátossága, hogy azt nem lehet kérni, hanem adják, és ott több kritériumnak kell megfelelni. A díszpolgárság igen szívmelengető pozíció. Ráadásul én lettem Nyíregyháza legfiatalabb díszpolgára, ami fokozza az érzést.

Ladányi Tóth Lajos


Névjegy

Bakó Levente

Liszt-díjas magyar trombitaművész, karmester. Magyar Érdemrend Lovagkeresztje címmel kitüntetett művész. Háromszoros Artisjus-díjas, Príma Junior-dijas, Nyíregyháza díszpolgára

Születési idő, hely: 1977. április 12., Nyíregyháza

Pályafutása: zenei tanulmányait a nyíregyházi zeneiskolában kezdte, majd 1991–1995 között a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Zenetagozatán tanult trombitálni Nagy Gyula irányítása alatt, tíz éves korában különdíjat nyert a Lubik Imre országos versenyen. Felvették a Zeneakadémiára, ahol Varasdy Frigyes trombitaművész osztályába került 1995-ben. Megalapította az Ewald Rézfúvós Együttest, amelynek első trombitása és művészeti vezetője. Barátaival létrehozta a Szatmári Rézfúvós Zenei Fesztivált, ahol szintén művészeti vezető. Hasonló posztot tölt be a Varasdy Frigyes Országos Főiskolai-Egyetemi Trombitaversenyen. Az Óbudai Danubia Zenekar művésze. Kilenc éve a nyíregyházi Szabolcsi Koncertfúvós Zenekar karmestere. Tavaly óta a budapesti Vienna Konservatorium trombitatanára.








hirdetés