“Beosztottként a frász tört volna rám, betegként viszont a legnagyobb elismerésemet vívta ki”

Akt.:
“Beosztottként a frász tört volna rám, betegként viszont a legnagyobb elismerésemet vívta ki”
© Illusztráció: Google
Nyíregyháza – Egy kisebb „szívügyi pánik” miatt kerültem be a nyíregyházi kórház IV. belgyógyászati osztályára, Czine Zsigmond adjunktushoz – írja olvasónk.


A doktor úr hétvégi ügyelete alatt megfigyeltem, ahogy örökmozgóként folyamatosan járta a kórtermeket, tájékozódott a betegek állapotáról. Egyedül, úgy kétóránként végigjárta az osztályt, a nagyvizit csak annyiban jelentett többet, hogy nővéri sleppel ment mindenhová. Fokozott figyelmet fordított a súlyosabb esetekre, kéréseit, utasításait a nővérpultnál állva diktálta le, majd ellenőrizte azok végrehajtását. Beosztottként ettől a magatartástól a frász tört volna rám, betegként viszont a legnagyobb elismerésemet vívta ki. Mindemellett arra is jutott ideje, hogy a magatartása biztató, megnyugtató, hangneme objektív maradjon. Nem emelte föl a hangját akkor sem, ha joggal megtehette volna. A néhai Czine Mihály Móricz-kutató kései rokona nem adott esélyt arra, hogy a hazai egészségügyben megszokott módon köszönjem meg az alaposságát, lelkiismeretességét, ezért választottam e grafomán megoldást.

D. A.



Nyíregyháza.
SZON.HU






hirdetés