Hazakerült a kertből elkóborolt eb

Szani, Hankó András kutyája
Szani, Hankó András kutyája
Nyíregyháza – Örömünkre szolgál, hogy olvasóink rengeteg fényképet és történetet osztottak meg velünk.

Kazincbarcikán vettem egy két hónapos törzs­könyvezett nyugat-szibériai lajkát. Erről a kutyafajtáról, a lajkáról tudni kell, hogy Szibériában vadászatra és szánhúzásra fogják be, mozgásigénye határtalan. Gyönyörű, értelmes és nagyon aranyos kis kutyus volt, vörös-ordas, fehér folttal. Bár a törzskönyvébe Volkodáv Asztra szerepelt, de gyermekeim rögtön átkeresztelték Szaninak (Sunny).

A bátor eb

Nagyon sokat foglalkoztam vele. Az udvaron labdáztunk, műcsontot dobáltam neki, és hozattam vele vissza. Megtanulta az alapvető dolgokat, mint a behívást, az állj, ülsz, fekszik, hozd vissza vezényszavakat már iskolázása előtt tudta és végrehajtotta. Pórázon vezetgettem, majd a kerékpárom mellett több kilométert futott szinte minden nap.

Amikor betöltötte a kilenc hónapos kort, hétvégenként behordtam a Trabantommal a nyíregyházi kutyaiskolába. Más négylábúaknak a deszkapallón remegett a lábuk, a két méter hosszú csövön nem mertek átbújni, a palánkot vagy kikerülték, vagy neki sem mentek. Az én hűséges társam úgy vette az akadályokat, mintha mindig azt csinálta volna. Némi büszkeséggel töltött el kutyám ügyessége és viselkedése. Egyszer voltunk Nyíregyházán egy CACIB-kiállításon, melyet a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete szervezett. Kutyusom a „Nyírség szépe” díjat nyert.
Kijártam a Nyicki-rétre gombászni és a szőlőskertbe dolgozni. Mikor kerékpárral, mikor autóval. Először vezetőszárral pányváztam ki Szanit, később már szabadon engedtem, gondoltam, úgyis be tudom hívni.

Szani hazatér

Egy alkalommal a szőlőskertbe mentem dolgozni. Szani a szőlőskert melletti hatalmas réten, Szőlő-laposon téblábolt. Arra lettem figyelmes, hogy egy nyulat kerget őrült sebességgel. Amikor majdnem utolérte, a megrémült nyuszi hirtelen irányt változtatott, ezzel megint szerzett magának egy kis előnyt. A réten folytatódott a cikcakkban történő hajsza, majd a nyúl beszaladt a szőlőskertbe, a kutyám követte.

Több órán keresztül vártam, hogy visszajöjjön. De nem tette. Nagyon el voltam keseredve, hisz egy hűséges barátot, nagyon okos, ügyes, és szépséges kutyát vesztettem el. Miután elvégeztem dolgomat, beültem a Trabiba, s hazahajtottam. Végtelenül bántott a dolog, és sötétedés előtt még kikocsikáztam a szőlőskertbe. Mit ad Isten, Szani kutyám a Szőlő-lapos közepén ült, és ott várt rám, ahol a nyúl kergetését elkezdte. Amikor meglátott, „lóhalálában” rohant felém. Én le­guggoltam, a megkerült kutya az ölembe ugrott. Nem tudom leírni az örömömet, de azt hiszem, ha lajka kutyám írni tudna, most mellékelhetném a „kutyakaparását”.

– Hankó András –



Nyíregyháza.
SZON.HU






hirdetés