Örök barátságot kovácsolt a zene

Akt.:
A Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium napokban megrendezett gálaestjén a három barát: Babka József, Jeles József és Erdős Jenő
A Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium napokban megrendezett gálaestjén a három barát: Babka József, Jeles József és Erdős Jenő - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – A muzsika és egymás társasága vigasztal; ha kell, bátorít, s ami a legfontosabb, sok örömet szerez.

A három jó barát átlag életkora 85 esztendő, s nincs Nyíregyházán immár évtizedek óta egy olyan jelentősebb hangverseny sem, amelyen ne lennének jelen. Megszokott kép a koncerteket látogatók számára a megyeszékhely közismert és köztiszteletben álló személyeinek baráti közössége, amelynek tagja Erdős Jenő (98), Babka József (81) és Jeles József (78).

A zene állandó témát adott nekünk, jól megértettük egymást.” Erdős Jenő

Egykoron négyen voltak…

A hangversenyeken rendszeresen látva őket óhatatlanul is felvetődik a kérdés, vajon hogyan és mikor alakult ki ez a zenének köszönhető szoros kapcsolat. A „triumvirátus” doyenjét, legidősebb tagját faggattuk minderről.

– Egykoron négyen voltunk, ugyanis dr. Loós Tibor főorvos is a baráti közösséghez tartozott, de sajnos ő már nem lehet közöttünk. A zenei múlt és a koncertek révén ismertük egymást, s aztán meg kiderült, hogy egy körzetben is lakunk. Babka Józseffel mi busszal közlekedtünk, így dr. Loós Tibor és Jeles József gyakran felajánlotta, hogy hazavisznek bennünket. Az egyik alkalommal – ez úgy a 2000-es évek elején lehetett – a főorvos úr behívott bennünket egy kis borozásra, amit aztán egy kis uzsonna is követett. A meghívást illett viszonozni, s utána már együtt ünnepeltünk névnapokat, születésnapokat – elevenítette fel az előzményeket mindenki Jenő bácsija.

Mindig van közös téma

– Ez a barátság a zene révén szövődött. Mint közismert, Babka József zongoratanár és a zeneiskola igazgatója volt, Jeles József gépészmérnök az az 1950-es években a zeneiskola tanulójaként több hangszeren is tanult, aktívan részt vett az iskola zenei életében, én pedig zenepedagógusként, szakfelügyelőként, a filharmóniai koncertek szervezőjeként kapcsolódtam be a zene életbe.

– Loós Tibor bámulatos ember volt, hiszen „civilként” szerette meg a komoly zenét. Bámultam hozzáértését, ahogy egy-egy hangverseny után értékelte az elhangzott műsorszámokat. A zene iránti szeretet, a sok-sok koncert erősítette a barátságunkat, a zene állandó témát adott nekünk, jól megértettük egymást – attól függetlenül, hogy olykor lehettek eltérő politikai állásfoglalásaink is.

Sajnos, az idő nem múlik el nyomtalanul, s ha bár a szellemi képességgel nincs is semmi probléma, olykor a kéz és a láb már nem akar engedelmeskedni az akaratnak. Mindez nagymértékben meghatározza a tervezhető programokat.

Koncertről koncertre

– Én személy szerint már csak azokra a programokra megyek el, ahová Jeles József barátom autóval el tud vinni. Mezőgazdasági mérnök lévén van még egy kis földje is, de igyekszik ott úgy szervezni a munkát, hogy a koncertekre el tudjunk menni – folytatta Jenő bácsi.

– Ott vagyunk rendszeresen a Filharmónia és a Cantemus bérleti hangversenyein, de eljárunk a Vikár Sándor Zeneiskola és a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium koncertjeire is. Az elmúlt hét mozgalmas volt, ugyanis három koncertre is sikerült eljutnunk. Mindezek mellett látogattuk a Bencs-villa és látogatjuk mind a mai napig a Városmajori Művelődési Ház rendezvényeit is.

– M. Magyar László –


Feltöltő találkozások

– A Nyíregyházi Egyetem ének-zenei tanszékétől is gyakran kapok meghívást, de a Kodály-iskola családi bérleti sorozatán is ott vagyunk minden alkalommal. Mindhárman tagjai vagyunk a Kodály Társaság megyei tagcsoportjának, részt veszünk a rendezvényein. Nagy áldás, hogy a zenének köszönhetően oly sokat találkozunk, s ezek a baráti találkozások feltöltenek bennünket. A zene és baráti szó vigasztal; ha kell, bátorít, s ami a legfontosabb, sok örömet szerez – tette hozzá befejezésül Jenő bácsi.



Nyíregyháza.
SZON.HU






hirdetés