A szerkesztői munkám miatt kollégáim utaztak el a helyszínre, s a beszámolóik, valamint az elkészült fotók alapján érthető volt a falu vezetőjének elkeseredettsége: tető nélkül maradt épületek, pozdorjává zúzott palák, kicsipkézett növények, betört szélvédők árulkodtak a súlyos természeti katasztrófáról.
Még van bőven tennivaló, így, több mint három hónap elteltével is, de már nem olyan tragikus a helyzet, mint volt a nyáron. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy mi legyen azokkal a lakásokkal, amelyek nem rendelkeztek biztosítással, hiszen a közfoglalkoztatási bérből és az alacsony nyugdíjból élők a saját erejükből nem voltak képesek a házuk felújítására. Szerencsére a segélykiáltások nyitott fülekre és érző szívekre találtak, s érkeztek az önzetlen adományok az erdőháti településekre. Mindenkit lehetetlen felsorolni, de a széles társadalmi összefogást érzékeltetve hadd utaljak többek között a Magyar Vöröskereszt, több szeretetszolgálat, egy nyírbogdányi és egy gávavencsellői civil szervezet, egy borbányai nyugdíjas néni, a cégénydányádi önkormányzat támogatásaira, amelyek révén eltűnnek a házakról a fekete fóliák, s átadják a helyüket ismét a cserepeknek, a paláknak, a fémlemezeknek.
Lassan visszatér majd a megszokott élet az erdőháti falvakba, köszönhetően az emberekbe örökre bekódolt nagyszerű adománynak: az önzetlen segítőkészségnek.
– M. Magyar László –
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .