Ó, azok a régi, tündöklő bálok!

Évekkel ezelőtt az Anna-bál szépségkirálynőjét hintón vitték körbe a városban
Évekkel ezelőtt az Anna-bál szépségkirálynőjét hintón vitték körbe a városban - © Fotó: KM-archív
Nyíregyháza – Ma már a zenés-táncos mulatságok sem olyanok, mint egykor voltak.

Ha megkérdeznénk az olvasókat: melyik a legpatinásabb báli helyszín a szabolcsi megyeszékhelyen, a többség valószínűleg a Korona Szállót jelölné meg, s joggal, bár voltak más felkapott mulatóhelyek is Nyíregyházán. Ezekre az egykori fényes bálokra talán a legjobban Szilágyi Istvánné, a szálloda vezetője emlékszik vissza, aki 1970-ben lett a Vendéglátóipari Vállalat dolgozója.

Egykor 400 fős bálokat szerveztünk a Koronában. Tardiné
Hajósi Margit

Aranykorona a hajkoronában

– Az 1895-ben megépített hotel emeleti dísztermét már eleve bálok fogadására tervezték – szögezte le mindjárt a beszélgetésünk elején, hozzátéve, hogy időnként azért más célokra, így hangversenyteremnek is használták.

– Emlékeim szerint a legnagyobb igény a bálozásra a ’70-es, ’80-as években mutatkozott, olyannyira, hogy a díszterem mellett hétvégente még a földszinti étterem is megtelt. Sőt! Az 1971-ben épült Szabolcs Szállóban is mi üzemeltettük az éttermet, ott is rendeztünk mulatságokat. A ’70-es években a vállalatok, állami cégek büszkélkedhettek a legnagyobb bálokkal, de a rendszerváltás után a kisebb-nagyobb vállalkozások is kedvet kaptak hozzá. S hogy melyik volt mind közül a legmenőbb? Talán az iparosbál, ahol a hölgyek igyekeztek mindig a legújabb divat szerint megjelenni. De volt bálja a zenészeknek, a közalkalmazottaknak, az újságíróknak – némelyik a naptárban is fix helyet birtokolt –, híresek voltak az orvos- és a jogászbálok, s ki ne hagyjam a cigánybálokat, ahol szintén kitettek magukért a hölgyek. Némelyiknek még aranykoronát is láttam a fején. Számomra a vendéglátósbál a legkedvesebb, akkor ugyanis az utolsó éves felszolgáló- és szakácstanulók dolgoztak, mi pedig, a szakma aktív tagjai szabadon szórakozhattunk a családtagjainkkal.

– Az utóbbi pár év kivételével, négy évtizeden át minden évben rendeztünk iparosbált Nyíregyházán – nosztalgiázott az ipartestületek gazdasági vezetőjeként a már 42 éve az Ipartestületi Székházban dolgozó Tardiné Hajósi Margit, amikor megkerestük. – Anno, a kötelező ipartestületi tagság idején 400 fős bálokat tartottunk a Hotel Korona összes emeleti termében, amelyen az iparosság országos vezetői is – az akkori elnökkel, Szűcs Györggyel az élen – örömmel vettek részt. A kiváló hangulatot megalapozták a közönséget is megtáncoltató profi nyitótáncosok, s az esti műsor fellépői, például Korda György vagy később Mészáros Árpád. Általában hajnalig mulattunk, együtt az örökifjakkal: Lakatos Jóska bácsival, s a szebbik nem nagy hódolójával, Bordás Béla bácsival, akik azóta már az égben ropják.

S mivel egy bálon a szép ruhák és a jó étel mellől a táncra ingerlő zene sem maradhat el, kifaggattuk Nyíregyháza egyik legrégebbi zenészét, Kazár Pált is a témáról. A Móricz Zsigmond Színház zenei vezetője szerint komoly rangja volt annak, ha valaki résztvevője lehetett egy jogász- vagy orvosbálnak.

– De a ’70-es évek cigánybáljainak emléke is elevenen él bennem – fűzte tovább a gondolatot – ami úgy zajlott, hogy a díszteremben a tehetősebb romák mulattak a mi nótáinkra, a Kiskoronában pedig a szerényebb jövedelműek húzatták a cigányzenésszel. Emlékszem, egyszer egy zenészszakszervezeti gyűlésre hívtak a Szabolcs Szállóba. Lehettünk vagy százan, de az édesapámon, rajtam és egy másik kollégán kívül mindenki más cigányzenész volt. Megbecsült szakmának számított ez akkoriban a romák körében, s mivel minden szórakozóhelyen élőzene szólt, jutott munka mindenkinek. Aztán a ’90-es évek elején sorra adták el a hangszereiket, mert már nem volt rájuk szükség. De visszatérve a témához: édesapámtól tudom, hogy az ő idejében a mostani Kölyökvárban rendezték a legnagyobb tiszti bálokat, s a rendezvény innen került át aztán a Koronához – sorolta a közismert billentyűs.

Ma több a diplomácia

Mindkét nyilatkozónk elmondta, régen jelentősebb események voltak a bálok, mint ma. Mostanra megritkultak az éttermi rendezvények, megszaporodtak az iskolai, alapítványi bulik, s ma már az élőzene is visszaszorulóban van. Kazár Pál szerint most több a diplomácia, mint az önfeledt szórakozás, a jelmezbál pedig a házibulik belterjesebb világának lett a része.

Nyilván utazhattunk volna ettől régebbre is, mesélhetnénk a régi vitézi bálokról, a közkedvelt Jereváni mulatságokról, a Bacsik cukrászdáról, vagy arról az időről, amikor még villamos vitt ki Sóstóra, de az már egy másik történet lehetne.

– KM-MJ, GB –


A már divatos miniben sem illett a bálba menni

Szilágyi Istvánné elmesélte azt is, hogy a svédasztal az ezredforduló tájékán jött divatba, addig a „tányérszervizes” módi volt a megszokott, előétellel, levessel, főétellel, desszerttel, s éjfélkor korhelylevest tálaltak fel farsangi fánkkal. A zenészekről általában a szervezők gondoskodtak, de talán vannak még, akik emlékeznek a hotelben bazseváló Benczi Jenő cigányprímásra vagy Mocsár Feri bácsira. Megtudhattuk azt is, hogy kezdetben a sötétebb színű, hosszú alkalmi ruhákat tekintették egy bálban elfogadottnak, a férfiaknak sötét öltöny vagy a szmoking dukált világos inggel. Oda nem illő öltözékben – például miniben – belépni sem lehetett a bálterembe. Később a flitteres öltözékek jöttek divatba, ami a farsangi csillogáshoz is egészen jól passzolt. – Apropó farsang! A Koronában a februárt vagy 12 éven át mindig maskarás mulatsággal zártuk, oda kötelező volt a jelmez. Emlékszem, egyszer fogadósnénak öltöztem, s díjat is nyertem vele – tette hozzá a szállodavezető.

Címkék: , ,


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés