Odalettek a legszebb éveik

Olcsva – Az én édesapám a málenkij robotnak lett az áldozata. Negyvenhárom éves korában tüdő- és szívasztmában halt meg. Sokat olvastam a szovjet málenkij robotról, tudom, hogy sajnos rengeteget szenvedtek az oda elhurcoltak – írja olvasónk.

Ezeknek az embereknek emlékműveket állítottak. Gondoltam, megosztom önökkel az apám esetét. Ő nem tudta elmondani nekem, hiszen hétéves voltam, amikor meghalt, és nem is volt szabad beszélni ilyesmiről 1990-ig. Édesanyám annyit mondott, hogy a bakancs leszakadt a lábáról, mezítláb jött haza télen, a nagy fagyban. A testvére mondta el nekem vagy öt éve: amikor apám hazajött, a nagyapám levetkőztette, mert tetves volt, a ruháját elégették. Úgy tudom, Olcsváról nem vittek el mást málenkij robotra. A férfiak a mezőn, a bokrokban bujkáltak, a hozzátartozók lopva vittek nekik tiszta ruhát, ennivalót, így úszták meg az elhurcolást. Viszont a második világháborúban, majd utána fogságban voltak a településünkről is, volt, aki nyolc évig is távol maradt. A legszebb éveiket, a fiatalságukat ezek az emberek ott töltötték a halál közelében, a nyomorúságban. Tizennyolc név került fel a templom falára, ők a hősi halottaink, köztük az egyik a nagybátyám, akit talán Csíkszeredán temettek el. Emléküket örökké megőrizzük!

– Ács Ferenc, Olcsva –








hirdetés