Oké, külföldön sokat lehet keresni, arról viszont senki sem beszél, hogy Magyarországon az árak relatíve alacsonyak

Akt.:
Minden esetben a pénz vásárlóértékét kell nézni, azt, hogy abból mennyi árut lehet venni és szolgáltatást igénybe venni
Minden esetben a pénz vásárlóértékét kell nézni, azt, hogy abból mennyi árut lehet venni és szolgáltatást igénybe venni - © Illusztráció
Nyíregyháza – Magyarországon az árak relatíve alacsonyak, az Európai Unióban az egyik legolcsóbb tagállam.

Számtalanszor halljuk, hogy fiataljaink azért mennek nyugatra, mert ott 4–5-ször, esetenként 6–8-szor nagyobb kereseteket érnek el a hazaihoz képest. Azt viszont már szinte senki nem teszi hozzá, hogy ezek névleges értékek, és az ottani, jóval magasabb árszínvonal miatt (a vásárlóerő megismeréséért) ezt rögtön el kell osztani 2-vel, Dánia esetében 2,5-el, Svájcnál, Norvégiánál és Izlandnál 3-mal – mondta lapunknak dr. Hajnal Béla, a Budapesti Gazdasági Egyetem és a Debreceni Egyetem professzora, aki felhívta a figyelmet: minden esetben a pénz vásárlóértékét kell nézni, azt, hogy abból mennyi árut lehet venni és szolgáltatást igénybe venni. Szerinte a vásárlóerő-paritáson végzett összehasonlításban nem érvényesül az egyes országok árszínvonalának eltéréseiből adódó hatás, ezáltal lehetővé válik a mennyiségi adatok összehasonlítása.

Eltérő árszerkezet

– Magyarországon az árak relatíve alacsonyak, az Európai Unióban az egyik legolcsóbb tagállam Bulgária, Románia és Lengyelország mögött. Az árhatás kiszűrése után tehát általában 2–2,5-szeres (kivételes esetekben ennél nagyobb, de Dél-Európában csak 1,5–2-szeres) életszínvonal-növekedést lehet elérni. Csökkentő hatásként kell figyelembe venni, hogy ezen országok árufőcsoportok közötti árszerkezete is eltér a hazaitól. A lakhatás költségei például egészen mások a nyugati országokban, mint Magyarországon. Hazánkban ezen költségek nem érik el a háztartási kiadások egynegyedét, ott viszont általában 40 százalék körüli értékűek. Egy átlagos lakás ára 120-150 millió forintnál kezdődik. Ezért gyakori, hogy bár nyugaton élő honfitársaink relatíve jól élnek, de lakhatási feltételeik sokszor rosszabbak az itthoniaknál (gyakran 2–3 személy bérel egy szobát vagy 5–6 fő egy kisebb lakást.) A lakhatással kapcsolatos magas kiadások miatt a rendelkezésre álló pénz emiatt is kevesebb – emelte ki a professzor. Dr. Hajnal Béla kitért arra is: a magasabb keresetek mégis lehetővé teszik a pénzek egy részének hazautalását, így ebből az ország is profitál, ráadásul nem is keveset.

Hazautalt pénzek

– A közvélemény előtt alig ismert, hogy az általuk ­évente hazautalt pénz nagysága megegyezik az eu-s támogatások nagyságrendjével. E két külföldről érkező pénztömeg jelentősen hozzájárul az ország pénzügyi forrásaihoz, gazdaságunk fejlődéséhez. Ha a 350–500 ezer főre becsült, nyugaton foglalkoztatott honfitársunk mindegyike hazajönne és itthon dolgozhatna, a foglalkoztatásban a skandináv országokkal lennénk egy szinten, ha viszont a hazaérkezők mindegyike munkanélküli lenne, akkor a spanyol és a görög munkanélküliségi ráta réme fenyegetné hazánkat – fogalmazott dr. Hajnal Béla.

Leragadunk a sorrendnél

– A statisztikatanárnak az is feltűnik, hogy az emberek sokszor leragadnak az összehasonlítási egységek (például a megyék gazdasági fejlettségének) sorrendjénél. Az, hogy ebben elkerültünk az utolsó helyről és az országos fejlettségi szint 54 százalékán állva messze leköröztük Nógrád megyét (42 százalékos szint) örömre is adhatna okot, de ez inkább Nógrád súlyos gondja. Ha van 20 közigazgatási egység, akkor mindig lehet közöttük sorrendet megállapítani, melyik az első, melyik az utolsó. A lényeg viszont az, hogy milyen az országos átlaghoz viszonyított helyzetünk. Vannak helyzetek amikor (pl. kié az aranyérem?) a sorrend válik döntővé. Jómagam és sokan mások vélik úgy: állnánk csak 80 százalékán az országos gazdasági fejlettségnek, akár úgyis, hogy a rangsorban utolsók lennénk, rögtön jobban éreznénk magunkat a bőrünkben – húzta alá a szakember.
Dr. Hajnal Béla zárásképpen hozzátette: állandó a kérdőjel sokakban, vajon hihető-e, hogy az átlagkereset hazánkban elérte a havi bruttó 297 ezer forintot, miközben nem is ismer olyan személyt, akié csak megközelítené azt. Kelet-Magyarországon a keresetek évtizedek óta 15–20 százalékkal elmaradnak az országos szinttől (iskolai, szakképzettségbeli különbségek, eltérő nemzetgazdasági ágak, város-falu arány közötti különbségek stb). A keresetek erősen baloldali aszimmetriát mutatnak: sokan vannak az átlagtól kevesebbet keresők és kevesen akik attól jóval többet visznek haza, például ha 9 fő keres havi 111 ezer forintot, egy fő pedig 1 milliót az átlag 200 ezer forint.

Statisztikailag kevésbé mérhető forintok

A Magyar Nemzeti Bank megbecsülte a keresetek mediánját és ez az átlagtól 70 ezer forinttal kevesebbnek adódott. Ha a 227 ezer forintból levonjuk a 20 százalékot, akkor térségünkben 180 ezer forint lehet az a kereset, amitől ugyanannyian keresnek többet, mint kevesebbet. Ha az olvasók még ezt is soknak tartják, vegyék figyelembe, hogy az adatszolgáltatásba nincsenek bevonva a maximum négy embert foglalkoztató cégek, többségük (tisztelet a kivételnek) valószínűsíthetően nem fizeti túl alkalmazottjait, így ha őket is megfigyelnék, az lefelé húzná az átlagot. Nemcsak a munkahelyen kapott keresetekből, hanem a teljes megélhetést adó jövedelmekből vásárolnak az emberek, amelyek már sokaknál a fekete és szürkegazdaságban elért statisztikailag kevéssé mérhető forintokat is tartalmazzák.



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés