Olimpiai bajnokok sorát adta a magyar sportéletnek a vívógéniusz

Borsody László, a vívógéniusz
Borsody László, a vívógéniusz - © Kertai Zalán festménye
Nyíregyháza – Magyarországon semmilyen sportágban egyetlen edző sem mondhatta el még magáról, hogy a tanítványai révén 18 olimpiai aranyat volt képes felmutatni, Borsody László katonavívót kivéve. S akkor a 13 világbajnoki, a 91 magyar bajnoki címről – amiben szintén része volt – még nem is beszéltünk.


Máday Norbert 460 oldalas könyvet írt a Pest megyei Farmoson 1878-ban született nincstelen géniusz vívómesterről, a modern magyar kardvívás megalkotójáról. Jekelfalussy-Piller György, Gerevich Aladár, Berczelly Tibor, Kovács Pál, Tersztyánszky Ödön – Borsody László győztes olimpikonok sorát adta a magyar sportnak. Máday Norbert ezekből az időkből is sztorizgatott.

– Az 1912-es stockholmi olimpiámról – ott 8 döntősből 7 magyar volt – Eugéne Fillol francia vívómester ezt írta: „Ahol a magyar vív, oda más nemzet csak tanulni mehet.” Aztán 1924-ben, négy évvel Trianon után, a párizsi olimpián Borsody László azt mondta a fiainak: „Ha tízszer meg tudjátok őket vágni, abból ötöt nem fognak megadni, négyet ellenetek ítélnek, s egy vágáson vita lesz. Csak úgy tudnak bennünket legyőzni, ha hat bíróból öt ellenünk ítél.”
– Ezek a sportolók rezzenéstelen arccal vették tudomásul, hogy nem adják meg a vágásaikat. A végén egy francia főrend – leszegett fejjel, vörös arccal – hozzájuk lépett, s a nemzete nevében megkövette a magyar vívóválogatottat az aljasságért, mivel a második helyre szorították őket.

Egy évvel később – amikor már az egész világ a magyar vívók zsenialitásáról beszélt – egy újságíró felkereste a bajnokokat a sportoktatói tanfolyamon. A Szabolcsi utcai hatalmas laktanyában nem találta a vívótermet, s negyedórányi bolyongás után útbaigazítást kért a napos tiszttől. A tiszt egy gőzházra mutatott. Az újságíró benyitott, s látta, hogy 12 katonavívó bokáig érő tócsában gyakorol, a verítékük csíkokban folyik le a falakról.

A hatodik döfés

– Ezek a férfiak 10–12 órákat edzettek egyhuzamban, hogy meglegyen az a kis különbség, ami a győzelemhez kell. Az 1928-as amszterdami olimpia előtt Rády József huszár ezredest megkérdezték az esélyekről. Annyit mondott: nem rosszabbak, mint 1924-ben. Akkor ugyanis az történt a tőrvívás döntőjében, hogy amikor már ötször fújtak ellene, hatodikra úgy beleszúrta a tőrt az ellenfele plasztronjába, hogy az megállt benne. Az ezredes – rámutatva a himbálózó tőrre – kérdőn odafordult a zsűrihez: „Talán ez is mellé ment?”

KM-MJ



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés