Ólomcipő nélkül futhatunk

Ólomcipő nélkül futhatunk
Nyíregyháza – Nyolc éve a „megmondó ember” szerepét játszották a közgazdászok, most az irányok megerősítésén volt a hangsúly.

Kelet-Magyarország térségében tigrisfoltos volt a fejlődés, mára ezek a foltok kezdenek összeérni – értékelt lapunknak dr. Kovács Árpád, a Magyar Közgazdasági Társaság, valamint a Költségvetési Tanács elnöke, miután véget ért a közgazdászok nyolc év után ismét Nyíregyházán tartott vándorgyűlése.

Ma Magyarországon társadalmi és pénzügyi stabilitás van, és ez a közgazdász vándorgyűlés hangulatában is megjelent. Nyolc évvel ezelőtt amolyan „megmondó emberekként” voltunk jelen itt, Nyíregyházán, most pedig azt kereste mindenki – legyen az a jelenlegi kormányzat közgazdasági nézeteihez közelálló, vagy attól távolabb elhelyezkedő –, hogy miként lehet segíteni ezeknek a folyamatoknak az erősítését. Ha úgy tetszik: az értékalkotás egy sajátos hangja jelent meg ezen a közgazdász-vándorgyűlésen, ami az előadók nagy számával is összefügg.

Az ország gazdasági stabilitási pozíciója nagyot változott az elmúlt nyolc év alatt: akkor erőteljes eladósodási pályán mozgott, folyamatosan külső forrásokat használt fel a mindennapi, létszükségleteket biztosító kiadásokhoz. Gondoljunk csak a nyugdíjak kifizetésére, a nyugdíjalapok tartására, de minden más területen is dominált a külső forrásfelhasználás. Azokban az években az ország adósságszintje az európai uniós normáktól elszakadva 30 százalékkal növekedett. Akkor vettük fel az ólomcipőt a futóversenyben – megnehezítettük a saját életünket. Ennek voltak belpolitikai okai, leginkább a társadalmi béke fenntartása, de a mozgásteret meghatározták külső feltételek, kötelezettségek is – értékelt a Kelet-Magyarország kérdéseire válaszolva Dr. Kovács Árpád.

A cikk teljes terjedelemben olvasható a Kelet-Magyarország 2014. szeptember 9-i számában








hirdetés