Illusztráció
Az utolsó szóig egyetértek a Kelet-Magyarország június 28-ai számában megjelent olvasói levéllel, amelyben Petrus József foglalkoztatási és rehabilitációs jogi tanácsadó rávilágított, miként nehezíti meg, lehetetleníti el az új jogi szabályozás a fogyatékkal élők amúgy sem könnyű életét.
Engem 1987-ben százalékoltak le véglegesen (III. csoport), így megkaptam a mozgáskorlátozott minősítést, és havi 22.800 forintot. 2007-ben a baromfi udvarban elestem a betonjárdán, és combnyaktörést szenvedtem. Kivették az alsó forgómat, a lábam 5 centiméterrel rövidebb lett. Idővel kaptam egy levelet, hogy menjek felülvizsgálatra Nyíregyházára. Öt perc alatt megvizsgáltak és mindent rendben találtak. Megfellebbeztem a határozatot, így behívtak Debrecenbe is, ahol helyben hagyták a nyíregyházi döntést.
Járókeret nélkül már egy lépést sem tudok tenni, gyógycipőt pedig azért nem tudok csináltatni, mert a közgyógy igazolványomat is megvonták. Közben a karom is eltört, drót fogja össze. Segítséget kértem a polgármesteri hivataltól és levelet írtam az egészségügyért felelős államtitkárnak is, de azóta sincs előrelépés. Azért írtam levelet a Keletnek, hogy megköszönjem, hogy rendszeresen foglalkozik a fogyatékkal élők és nehéz sorsú emberek problémájával, és hogy az újságon keresztül tanácsot kérjek, kihez forduljak, hogy visszakaphassam a szerintem indokolatlanul elvett közgyógy igazolványomat.
Özv. Éles Lajosné, Rohod