A konyhában műtötte meg az unokáját Jósa András

Nyíregyháza - A Szabolcs megyében és Nyíregyházán élők hálájának és megbecsülésének köszönhetően nincs olyan év, hogy ne essék szó többször is Jósa Andrásról, Szabolcs vármegye főorvosáról, régészeti egyesületének megalapítójáról. Ennek ellenére mégis mindig lehet róla újat mondani...

Erre jó példával szolgált a december 1-jén rendezett Jósa András Múzeum napja is, ahol nemcsak az idén 147 éves intézményt ünnepelték, de annak névadójáról, az 1834. november 30-án született tudósról is megemlékeztek.

Anekdoták és koszorúk

A több helyszínt felvonultató keddi rendezvény nyitóeseményén, a városháza Krúdy-termében – az intézmény értékmegőrzését és eredményeit reprezentáló szakmai előadások előtt – a város vezetői ünnepi szavakkal fejezték ki elismerésüket és megbecsülésüket, támogatásukról is biztosítva az intézményben folyó munkát.

Dr. Kovács Ferenc polgármester hangsúlyozta, hogy Nyíregyháza legalább olyan elkötelezett a múzeuma iránt, mint Jósa András volt egykor, dr. Adorján Gusztáv, a szintén Jósa András nevét viselő megyei oktatókórház főigazgatója pedig a magasan képzett, elkötelezett, hazáját és szűkebb pátriáját szerető orvos névadóról emlékezett meg. A kórházigazgató beszéde után dr. Vígh András, a nagy polihisztor leszármazottja kapott szót, aki több olyan – a nagymamájától halott – anekdotát is megosztott a közönséggel, amelyekről soha senki nem beszélt eddig.

Az ünnepségen köszöntőt mondott dr. Pollák Róbert, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója, majd dr. Bene Jánossal, az esemény házigazdájával közösen aláírták a múzeumok jövőbeli szakmai együttműködését deklaráló megállapodás dokumentumait.

A nap további részében az ünnepség résztvevői az északi temetőben megkoszorúzták Jósa András sírját, majd a Jósa András Múzeumban átadták a közönségnek a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum Történelmi pipák című vendégkiállítását, valamint az Antal-Lusztig Gyűjtemény anyagából válogatott Remekművek: a VII. Magyar aktivisták című tárlatot.

A konyhában műtötte meg az unokáját

Talán kevesen tudják az orvos Jósa Andrásról, hogy a betegeit már akkor sorszám alapján fogadta, s nem vett el honoráriumot a gyógyításért, pedig a lakása ellőtt sorban álltak a szekerek. Ennek ellenére – köszönhetően a felmenőknek – jómódban élt a család. Már az 1930-as években volt mosógépük, talán a megyében elsőként. Minderről a szépunoka, dr. Vígh András mesélt a Jósa András Múzeum napján, aki azt is elmondta, hogy „Jósa nagyapa” – merthogy így emlegetik – az egyik, ablakból kizuhanó unokát még a konyhában is képes volt megműteni.

– A hat Jósa lány nevelése, öltöztetése már akkor is sokba került. A lányok, ha szép ruhára vágytak, azzal nyaggatták apjukat: hiszen annyian hordják. „Hordják, hordják, a trágyát is hordják” – hangzott ilyenkor a válasz. Egyébként a szépnagyapánk volt az is, aki a város egyik utcáját elnevezte Csaló köznek, mivel számos ügyvédnek volt ott akkoriban hétvégi háza – mesélte dr. Vígh András.