Önkifejezés és siker sincs olvasás nélkül

Akt.:
A legideálisabb az lenne, ha minél több szakgimnazista venne könyvet a kezébe
A legideálisabb az lenne, ha minél több szakgimnazista venne könyvet a kezébe - © Illusztráció: Janics Attila
Nyíregyháza – A szakgimnáziumokban a legnehezebb olvasásra bírni a diákokat.

Mit tehet a magyartanár, ha a diákok nem olvasnak? címmel szombaton tart konferenciát a Magyartanárok Egyesülete a Kossuth Klubban, ahová a szakgimnáziumok pedagógusait várták. A felhívás szerint az itt tanítók vannak a legnehezebb helyzetben, mivel a diákjaik zöme nem érdeklődik az irodalom iránt. A változtatáshoz ötletekre és jó gyakorlatokra van, illetve lenne szükség, mert a helyzet adta, tanulási kudarcélményekhez vezető olvasási és önkifejezési nehézségek az érettségi megszerzésén kívül az elhelyezkedést is megnehezítik.

– Mind jobban elharapózó jelenség, hogy a gyerekek mérhetően egyre kevesebbet olvasnak, s ezzel már most kezdenünk kellene valamit, és sajnos nem csak a szakgimnáziumokban, de a gimnáziumi osztályokban is – erősítette meg lapunknak Popovics Éva, a Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium tanára. A fiatal pedagógust annak apropóján kérdeztük, hogy már a Magyartanárok Egyesülete is megkongatta a vészharangot a diákok irodalom iránti érdektelensége okán.

Próbálkozunk kortárs szerzők műveivel is, azokkal az érettségin is találkozhatnak, s korban is közelebb áll hozzájuk.” Popovics Éva

Ráférne már a reform

– Ma már az a szó is ellenállásra késztet, hogy „kötelező”, ilyenkor megpróbáljuk ajánlott olvasmányokkal áthidalni a diák és irodalom között egyre mélyülő szakadékot. Időnként színházba visszük őket, esetleg színházi előadások felvételeiből mutatunk részleteket. Próbálkozunk kortárs szerzők műveivel, velük ugyanis az érettségin is találkozhatnak, s korban is közelebb áll hozzájuk. Az ideális az lenne, ha már 10-12 éves korban olyan impulzusok érhetnék a gyerekeket, amitől rákaphatnak az olvasás ízére – tette még hozzá.

Minden eszközt bevetnek, hogy meghozzák a diákok kedvét. Szemelvényeket olvasnak fel a kötelezőkből, s ma már nem árt, ha egy tanár klasszikusokat feldolgozó filmekkel vagy képregényekkel is jól felszerelkezik.

– Viszonylag elfogadott forma – tudtuk meg a tanárnőtől –, hogy egy-egy diákot kis­előadás megtartására kérünk fel, így biztosan végigolvassa a könyvet. Volt arra is példa, hogy egy-egy ilyen kiselőadás izgalmasra sikeredett, s ezáltal mások is szívesebben vették kézbe az adott kötetet.

Csabai László, a Lippai János Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola könyvtáros tanára nem kertel, amikor kijelenti: a szakgimnáziumi diákok gyakorlatilag már semmit nem olvasnak. A kötelező olvasmányokat kikölcsönzik ugyan, de aligha olvassák el. – Ráférne már egy kis reform az irodalomtanításra is. Az irodalomtörténetet például csak elenyésző mértékben kellene erőltetni, mert amíg egy tantárgyat látnak csak maguk előtt a tanulók, s nem művészetet, ami megszólít és szórakoztat, addig nem lesz változás – tette hozzá.

Gyérül az általános műveltség

– Sajnos ki kell mondani, a szakgimnázium tanulóinak jelentős része egyenesen olvasási nehézségekkel küzd. Gyakran az alternatív kortárs ponyvairodalom, a lányregények se segítenek. Vannak tanulók, akiknek a reklámújság az újság, még a helyi lapokat se ismerik, s ha telefonon kerestetnék velük valami fontosat, ilyenkor „sosincs térerő” – festett ugyancsak elszomorító képet egy neve elhallgatását kérő magyar szakos tanár.

– Sok mai diák már fel sem kapja a fejét az úgynevezett kulturális utalások hallatán, azokat egészen egyszerűen nem is értik. Az „én írok levelet magának”, vagyis Tatjána levelének ismert mondata már dekódolhatatlan egy mai gyerek számára. Ami ennél is rosszabb, ilyen kulturális utalásokat még a gimnáziumokban és a főiskolákon se nagyon lehetett elejteni már évekkel ezelőtt sem (természetesen nem arra a két tucat elit iskolára gondolok széles e hazában). Magam is úgy látom, hogy a „kötelező” szót érdemes volna már elfelejteni, s ezzel nem vagyok egyedül. Sok pedagógus ellene van a kötelező olvasmányok erőltetésének, s ki is állnak az elveik mellett. Ma már szinte alig van elemző felkészítés, jó, ha a kollégák a tartalomismertetésig eljutnak.

A problémák egyik eredője társadalmi, a másik strukturális. Nincs kulturális motiváció, már az általános iskolában is a felejtésnek tanítunk, amikor száraz tényanyagot magoltatunk, olyasmiket, amikre elég lenne csak rákeresni az interneten. A tanterv elavult, nehézkes, a szövegértési biztonság megszerzéséhez is kevés az idő, nemhogy a témák rögzítéséhez – sorolta, majd megoldási javaslatot is adott.

Shakespeare vagy szakma?

– Szövegértésre, a teremtő gondolatok felszínre hozására és az alkotás ösztönzésére lenne szükség. A motiváció érdekében muszáj pályázni, hogy színházi élményekhez juttathassuk a diákokat. Persze hozzá kell tegyem, akadnak jó példák is. Az „intenzívesek” közül – akik két év alatt végeznek – időnként kikerül olyan tanuló, aki Shakespeare-t is olvas, ugyanakkor jól felfogott érdekből egy keresett szakma lebeg az ő szeme előtt is. Példaként hozhatnám fel az informatika tagozatosokat is: őket ugyan érdekli a programozás és a matematika, vagyis nem tudatlan gyerekekről van szó, de ugyanúgy nem olvasnak. Tudomásul kellene venni, hogy az Y és a Z generációt már nem lehet hagyományos eszközökkel tanítani.

Matyasovszki József


Elvész a könyv varázsa

– Fogalmam sincs – mondta el Csabai László érezhető lemondással a hangjában –, hogyan lehetne megfordítani ezt a tendenciát. Nem egy válogatott gyerekanyagról van szó, s könyvtárosként elkeserítő azzal szembesülni, hogy az esetek többségében tankönyveket jönnek kölcsönözni, mert a felszerelésüket se nagyon hozzák magukkal, miközben a mobiltelefon szinte egy pillanatra ki nem esik a kezükből. Az idén még egyetlen diák sem keresett meg, hogy ő bizony szívesen olvasna valamiről. A szakmai könyvek kölcsönzésével nincsen semmi baj, azokra égető szükségük van, de az olvasás igazi öröméről mit sem tudnak.








hirdetés