Orbit az ülésen

Biztosan meglepődnének, ha egy megtermett kutyus az ölükbe pattanna a 8-as busz vezető mögötti ülésén.
Pók Viktória jegyzete.

Pedig higyjék el, nem is olyan elképzelhetetlen, mégha abszurdnak tűnik is a helyzet. Az a hely ugyanis a vakvezető kutyáké, s velünk ellentétben ők jól tudják ezt. Attól nem kell tartanunk, hogy naponta többtucatnyi ilyen okos, segítésre nevelt jószággal kell megosztoznunk az ülőhelyeken, mert sajnos számuk jóval kevesebb, mint amennyire szükség lenne.

A megyében mindössze két vakvezető ebet tartanak nyilván, pedig háromezer látássérült, vagy vak él Szabolcs-Szatmár-Beregben. Munkájuk tehát lenne, de még az a kettő sem dolgozik annyit, amennyit lehetne. Egyikük gazdijától megtudtam, sokszor inkább otthon hagyja a kutyust, mert sajnálja, hogy a zsúfolt járműveken rendszeresen a lábára tipornak szegénynek.

Valljuk be, értetlenül állnánk a bevezetőben említett buszos helyzet előtt, noha tudjuk, a sérültek ugyanúgy élnek, mint bármelyikünk. S mondják azt is, a vakok nem világtalanok. Sértő számukra a kifejezés, hiszen képzeleteik bárhová elrepítik őket, s sokszor ezerszer színesebb világban élnek, mint mi. Nem szorulnak sajnálatra, segítségre viszont annál inkább. Legyünk figyelmesek embertársainkkal, toleráljuk a rossz kedvet, a betegséget, a nehéz mozgást, a látáshibát, s segítsünk ha rászorulót látunk. Ha pedig véletlenül a 8-as buszon ölükbe pattanna Orbit, a labrador, simogassák meg nyugodtan a buksiját, s adják át a helyüket.

Én még a cekkerből kilógó vacsorának valót is megosztanám vele, s biztosan elnézést kérnék tőle, amiért elfoglaltam a helyét.








hirdetés