Álmok és vágyak mészkőbe vésve

A faragványok többsége gyorsan gazdára talált, de maradt néhány régi kedvenc
A faragványok többsége gyorsan gazdára talált, de maradt néhány régi kedvenc - © Fotó: A szerző
Nyíregyháza-Oros – Nem tanulta, de egyetlen lendülettel figurává faragja a követ az orosi kőszobrász.

Előbb -utóbb kibújik a szög a zsákból, s ha valakiben lakozik némi művészi hajlam, az valamikor meg akarja mutatni magát. Így volt ezzel Mohácsi Endre is, akit mindig csábított az alkotás vágya. Évtizedeken át dédelgette magában a gondolatot, hogy egyszer megmutatja, ami benne lakozik. Az orosi esztergályos 2002-ben vett a kezébe először mészkövet, s azóta is megfarag egyet-egyet, hol emberi arcot, hol pedig valamiféle állatalakot csalva elő a karbonátos anyagból.

– Azt terveztem, hogy ha egyszer kertes házban élhetek, bizonyosan előkerül a véső és a kalapács – mesélt az előzményekről a műkedvelő kőszobrász. – Egykori ügyes kezű művezetőm, Kiss Tibor hozta meg a kedvem. Olyan keze volt, hogy agyagból pillanatok alatt megformázott egy Lenin-szobrot. Ezt látva elhatároztam, hogy én is kifaragom egyszer az égboltot tartó Atlaszt. Évek múltán „kapott el a gépszíj”, emlékszem, mindenszentek napja volt, s alighogy hazaértünk a temetőből, felkaptam egy rossz hidegvágót, s faragni kezdtem. Egy bajszos férfiarcot „viselő” virágváza lett abból a kőből. Kezdetleges és elnagyolt volt, de amikor az unokám nekem szegezte a kérdést – Papó, ez egy szobor bácsi? – úgy gondoltam, ha egy gyerek is felismeri, annyira rossz nem lehet – sorolta a nyugdíjas alkotó, aki még most, 67 évesen is egyedül forgatja a fél-egy mázsás köveket.

Toldja, vegyíti, faragja

Aztán egyre-másra születtek a szebbnél szebb munkák, megfaragott egy békát egy kétmázsás tömbből, lett kosfejekkel díszített virágtartó, születtek különféle férfifejek, kertek díszének is kiváló teknősbékák, kővirágok. Ma már össze is tudja dolgozni a különféle színű köveket, így lett egy békának például sárga koronája. S ha rövid a nyersanyag, vagy letörik belőle, úgy hozzátold, mintha mindig is összetartoztak volna a darabok.

szobrasz1

Persze olyan is akadt, aki megszólta, amiért nem „művészkőből”, vagyis süttői mészkőből dolgozik. Nyilvánvalóan dolgozna ő, ha nem 100 ezer forint volna köbmétere. Olcsóbb a gávavencsellői kőtelepen vásárolni, s bölcsebb volt egykor elfogadni a mádi kőtelepvezető nagyvonalú ajándékát, aki egyszer egy halom kő árát fizette ki barátságból a kőszobrász helyett.

Profi vésőkkel dolgozik

– A szerszámaimat a tiszaeszlári Vajda László, a népművészet mestere készítette viszonzásul, mivel nekiajándékoztam egy kézzel hajtható kovácsfúrógépet, ami volt vagy 100 éves. A vésőt gyorsacélból edzette, s egy évi faragás után se csorbulna ki – mutatta büszkén Mohácsi Endre, majd kibökte azt is, hogy egy kompresszor is jó volna, hozzávaló pici vésőfejjel, amivel úgy dolgozhatna, mint egy ceruzával. Meg aztán télen – amikor több ideje volna rá, hogy faragjon – a műhely is hideg, de soha sincs arra pénz, hogy rendbe tegye és körbeszigetelje.

Ennek ellenére persze mindig forgat valamit a fejében. Nemrég egy fürge gyíkot álmodott bele az egyik megmunkálatlan mészkődarabba, a másikba pedig copfos leányfejet. S egyelőre az Atlasszal is adós magának. Már csak egy 15 mázsás kő kellene hozzá, amiből kifaragható.

KM-MJ


Őstehetségnek nevezték

Mohácsi Endre azt mesélte, hangulat kell a kőfaragáshoz. Volt, hogy hetekig hozzá sem kezdett a munkához, máskor meg két este kifaragta a kosfejes virágtartót. Amikor a követ kiválasztja, már látja benne a szobrot, ami kialakul belőle. Ha megálmodik valamit, soha nem rontja el, beleveti magát a munkába, s az egész egyszer „csak úgy” készen van. Pedig soha senki nem tanította, legfeljebb a rajz szakos, remekül festő és rajzoló lánya és a veje vagy a fafaragó barátja adott időnként hasznos tanácsokat. De később még H. Németh Katalin grafikusművész férje is kidicsérte, őstehetségnek nevezve az orosi kőszobrászt.



Oros.
SZON.HU






hirdetés