Megszegett fogadalom

Megfogadtam szilveszter éjjelén, hogy az új esztendőben semmin sem idegeskedem, semmin sem bosszankodom. Többet ér ugyanis az egészségem, minthogy mások kicsinyessége, butasága, felelőtlensége, nemtörődömsége miatt húzzam fel magam, hiszen az én koromban már gondolnom kell a jövőre is. A sztoikus filozófusokat választottam példaképül, akik végtelennek tűnő bölcsességgel és türelemmel szemlélték az élet eseményeit. M. Magyar László jegyzete.

Még alig telt el pár nap, de már búcsút inthettem a fogadalmamnak, hiszen buborékként pukkadt szét az egykedvűségem, a nyugodtságom, az önmérsékletem. Az egész kezdődött azzal, hogy csak a reflexemnek köszönhettem egy csúnya baleset elkerülését, ugyanis egy női sofőr figyelmen kívül hagyta a behajtani tilos táblát, s úgy száguldott felém. Elszakadt bennem a cérna akkor is, amikor megláttam, egyesek hogyan szórják a már tömött szeméttárolók mellé a kommunális és a szelektív hulladékot. S nem tudtam közömbös maradni akkor sem, amikor egy álló autóból a sofőr lazán kifricskázta a csikket. Rádöbbentem: nem vagyok jó sztoikus, hiszen képtelen vagyok higgadtan, egykedvűen elviselni mindazt, amit a gondviselés az embertársaim által rám rótt.

Levontam a tanulságot: máskor szilveszterkor olyan dolgokat fogadok meg, amelyek kizárólag csak rajtam múlnak…

- M. Magyar László -