Ősi fajták családi oltalomban

Csohány Barna büszke rá, hogy innen, csonka Beregből sok oltóvesszőt vittek a régi gyümölcsfáiról híres Őrségbe is
Csohány Barna büszke rá, hogy innen, csonka Beregből sok oltóvesszőt vittek a régi gyümölcsfáiról híres Őrségbe is - © Fotó: Galambos Béla
Jánd – Amit lehet, mentsünk meg eleink örökségéből – mondja és teszi is a jándi gazda.

Néhai Csohány Gábor jándi kisgazda, a helyi kis téesz egykori elnöke nyugdíjas éveinek nagyobb részét a régi gyümölcsfajták megmentésére fordította. Fia, Csohány Barna, akivel végiglátogatjuk a kertjeiben díszlő fajtagyűjteményt, a háza portáján terméstől rogyadozó Nyári Batul almafa alatt kezdi a beavatást a régi alma- és körtefajták majdnem feledésbe merült beregi világába.

– Szinte hihetetlen, de ezek az ősi alma, körte fajták a növénybetegségekre nem fogékonyak, nem is igénylik a permetezést. Édesapám mentette meg ezeket úgy, hogy, amit csak föllelt közülük a határban, azokat beoltogatta, majd a 70-es, 80-as években két kertet is betelpítettünk velük. E régi fajtákból 16 körte és 20 alma fajta terem abban a két kertben, meg az ősi portán, amit most fogok megmutatni – mondja Csohány Barna, és már tessékel is hűséges autójához.

Vérbélűtől a bikabőrűig

Az régi családi porta az első állomásunk, ahol az árvíz 2001-ben a szülei házát is elvitte, ám az itteni öreg fák – fajta szerint a vérbélű, a mézes, a zöld búzás, a vaj, a pergament, s a tyukodi – rá se hederítettek. Csohányék két másik kertjében fáról, földről kóstolgatás közben még megjegyezni is elég a mesebeli fajtaneveket: Ilki piros, török bálint, bikabőrű, cirkás és zöld kenézi, lánycsecsű, csíkos madai, s ki tudja még milyenek.

A jándi gazda fajtagyűjteményét sokan ismerik. Került már oltóvessző innen a Keszthelyi Egyetemtől kezdve Vértessomlón át Faddig, hogy a megyénkbeli településeket ne is említsük.

– Járt már itt Pethő Ferenc professzor, és külföldi csoportokat is fogadtam, akik fényképezték, rajzolták a leveleket – sorolja a gazda hozzátéve: – akinek tud, küld, még ingyen is, oltóvesszőket. Csohány Barna örömére, fia továbbviszi a nagyapai örökséget: a nyolcezer fából álló léalma ültetvényt már neki telepítette a család. „Azt szeretném, hogy a fiú csinálja ezt tovább, amíg bírja, mert ha a múltból nem merítünk, akkor a jövőben elveszünk. Amit csak lehet, meg kell menteni eleink örökségéből.”

– GB –








hirdetés