Összedől a világ

Összedől a világ
© Fotó: Gettty Images
„Fiatalember, közeleg a világvége, térjen meg, míg nem késő, ez az utolsó esélye!” E szavakkal szólított meg az utcán egy sajátos hit három tanúja – épp harminc évvel ezelőtt. Bátorkodtam felvetni, hogy a történelem során ezt már többször is megjósolták, de szerencsére mindig elmaradt, ám ők, ott és akkor, egy-két éven belül biztosra vették a végső megsemmisülést. Nem hittem nekik, nem követtem őket – ha ma találkozunk, se tennék másképp, de a világ vesztét már kicsit másképp ítélem meg. Nyéki Zsolt írása.

Különös bölcsőben ringtunk a ’80-as évek közepén: az egymásnak feszülő kapitalista és szocialista világrend atomtöltetű bicepszei ernyedni kezdtek, utóbbié ki is pukkadt, s ha nem szidtad túl hangosan a rendszert, akkor a puhuló diktatúrában teret nyerhetett az ábrándozás. A vasfüggöny nyugati oldalának jólétéről és gazdagságáról, szabadságáról és egyenlőségéről. Az „U2” nekünk már nem amerikai kémrepülőgépet, hanem ír rockegyüttest jelentett, olyan korszakalkotó zenével, amely éppenséggel keblére ölelte az egész világot. Aztán lehullott a vasfüggöny, vele együtt a lepel is a hamis illúziókról. Beverly Hills imádott színesbőrű zsaruja, Eddie Murphy széles mosolya mögül előbukkantak a hontalan afroamerikai milliók, a behurcolt rabszolgák unokái és a sötét Harlem, ahová nappal se merte betenni a lábát a rendőr. Kiderült: Miami Beach bombanői inkább csak a filmvásznon léteznek, az utcát adalékanyagos élelmiszerektől elhízott tömeg uralja, amelyből egészségügyi biztosítás híján négy magyarországnyi ember halhat meg azért, mert nem tud (vagy persze nem is akar) fizetni az ellátásért.

Szép lassan ismerős modell lett ez, majd rácsodálkozhattunk arra is, hogy az oly rátarti nyugat-európai műveltségbe, a másság demonstratív tiszteletébe simán belefér az eltérő gondolkodás, világnézet, vallás provokálása, gyalázása, a legyőzött ellenfél megalázása (hogy csak a magyar válogatott foci-Eb-n remeklő kapusát lepisilő belga kisfiú karikatúráját említsük).

A baj persze igazából nem ez, hanem hogy hiába győzték le a hidegháborúban a kommunizmust, nyugattól keletig a világ hatalmi elitjének érdekei esélyt sem adnak a békére és nyugalomra. Pénzzel vagy ideológiával, a jó és a gonosz szerepének kiosztásával nyernek meg fanatikusokat becstelen harcra, terrorizmusra. A vétlenek pedig növekvő félelemmel akarják hinni: megmaradhatnak kívülállóknak, de közben látják, hogy a bombák mind közelebb robbannak, s döntik romba álomvilágukat.

Nyéki Zsolt








hirdetés