2015.10.05. 17:18
Részesei az első diadalnak
Nyíregyháza - Részt vettek a szabadságharc első ütközeteiben, s mindig a csaták sűrűjében forgolódtak.
Nyíregyháza - Részt vettek a szabadságharc első ütközeteiben, s mindig a csaták sűrűjében forgolódtak.
Kevesen tudják, hogy a szabadságharc első csatájában 1848. szeptember 29-én Pákozdnál szabolcsiak is harcoltak. Az 1848 nyarán a galíciai Maryampolból hazavezényelt császári-királyi 6. (Württemberg) huszárezred 5 százada a kemecsei születésű Répásy Mihály huszárőrnagy parancsnoksága alatt a magyar sereg balszárnyán Sukoró és Pákozd között harcolva verte vissza Jellasics horvát bán támadó katonáit.
A Württemberg huszárokat az egykori Szabolcs, Szatmár megyékből és a Hajdúkerületből sorozták, s ezen ezred 2. százada volt az Lenkey János kapitány parancsnoksága alatt, amelyik elsőként tért haza szökve a magyar szabadság védelmezésére még 1848 májusában. A szabadságharc későbbi időszakában is a Württemberg huszárok mindig a csaták sűrűjében forgolódtak, a dicsőséges tavaszi hadjáratban a II. hadtest lovasságának döntő részét alkották, 1849 nyarán kitűntek a Vág menti harcokban, majd Komáromban tették le a fegyvert.
Szintén szabolcsiak vettek részt 1848 őszén Jellasics egyik tartalékhadosztályának lefegyverzésében. A szabolcsi önkéntes nemzetőr zászlóalj, mely 1848. szeptember 10-én Nagykálló főterén esküdött fel és vette át zászlóját a főispán gróf Dégenfeld Imre feleségétől, a zászlóanyától, Patay István őrnagy, zászlóaljparancsnok vezényletével azonnal a Dunántúlra indult a betörő horvátok ellen. Az egyéves szolgálatot vállalt önkéntes zászlóalj kalandos úton, szekereken, Szolnoktól vasúton jutott el előbb Pestre, majd a Zrínyi gőzösön Dunaföldvárra Görgei Artúr honvéd őrnagy nemzetőr csapataihoz. A pákozdi csatáról a nemzetőrség lekésett, de fontosabb feladat várt rájuk.
Népfelkelők, nemzetőrök védték
Jellasics 1848. szeptember 11-ei támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok parancsnoksága alatt. A kilencezer fős hadtest feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérvárnál egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgei Artúr honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. A tartalék így csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett.
Szintén október 4-én Karl Roth hadosztályának elővédje vereséget szenvedett és megadta magát Perczel és Görgei egyesült hadának. Az eredeti útvonalán visszaforduló, Perczel csapatai által üldözött hadosztály október 6-án eljutott Ozoráig, itt azonban a Sió-csatorna hídját felégetve találta. Az átkelés lehetetlen volt, mert a túlpartot Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy vezetésével 15 000 főnyi népfelkelő és nemzetőr védte. Másnap reggelre pedig az ellenség hátában feltűntek Perczel és Görgei csapatai. A csapdába került horvát hadosztály erre letette a fegyvert.
Az ozorai ütközet az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak ki, s ennek a diadalnak részesei voltak a szabolcsi nemzetőrök is.
-Bene János -