Öt és fél évtized a színpadon

Öt és fél évtized a színpadon
Budapest, Nyíregyháza – Bárány Frigyest köszöntötték vasárnap este a Nemzeti Színházban.

– Fontosnak tartom, hogy azok a művészek, akik vidéken vagy a határon túl szolgálják a magyar színházművészetet, érezhessék: egyazon család tagjai vagyunk mindannyian – fogalmazott Vidnyánszky Attila, a teátrum igazgatója és hozzátette: a Nemzeti Színházban szeretnének alkalmat teremteni, hogy pályájuk fontos állomásához érkező művészeket ünnepélyes keretek között köszönthessék fel. E hagyományteremtő rendezvénysorozat első ünnepeltje volt Bárány Frigyes, aki 55 éve kezdte pályáját és 33 éve tagja a Móricz Zsigmond Színháznak. Az Aranyember Kacsuka kapitányát Béres Ilona és Pécsi Ildikó, a film két nőalakja is köszöntötte, de a vendégek között volt Keleti Éva fotóművész és a nyíregyházi színház több művésze is. Az ünnepség résztvevői megnézték a Vitéz lélek című előadást, amelynek végén Eperjes Károly színpadra kérte a jubiláló művészt.

Bárány Frigyes 1981-től tagja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának. Alapító volt, ma már örökös tag, 1990-es nyugdíjba vonulása óta is aktív, megbecsült művésze a társulatnak. Szerencsére a színház nem eresztette, azóta is nagyszerű szerepek sorát játszotta el. 

Gegparádé a színpadon

Nem könnyű a színészek munkája. Hiába a tehetség, a hetekig tartó próba, a legmagasabb fokú felkészültség, ha mondjuk, leszakad a függöny, áramkimaradás van, vagy a kolléga aznap éppen indiszponált, és lapít a végszónál. Persze a színész is belesülhet a szerepbe, elfelejthet egy-két mondatot, szövegrészt…

A darab karikatúrája

Nem volt nagy siker hajdanán A homok vándorai című darab, még a színészek sem szerették igazán. Néhány hónap múlva aztán nagy nehezen elérkezett a produkció várva várt utolsó előadása, az úgynevezett darabtemetés. Hetey László mesélte, hogy ezen a „búcsúztatón” aztán eljátszották a színészek a darab karikatúráját. Hosszasan és leleményesen készült minden színész arra, hogyan lehet kitolni a kollégájával.

A legtöbben „nem is csalódtak”… Bárány Frigyes számára – aki épp a napokban ünnepli megszámlálhatatlanul sokadik jubileumát, és akit aztán igazán nehéz zavarba hozni a színpadon – a második felvonás végén következett be az igazság pillanata. Becsületére legyen mondva, addig arcrándulás nélkül tűrte a gegparádét, az atrocitásokat. De amikor a második felvonás végén az utolsó mondatot kellett volna elmondania, hátratekintve végighordozta tekintetét a színpadon kiépített nyíri homokon, és elhűlten látta,hogy az egyik alkalmi homokdomb hajlatából feltűnik a szomszéd község nagytiszteletű plébánosát játszó Juhász Gyuri alakja.

Kutya a színpadon

A reverenda még rendben lett volna. Igen ám, csakhogy Gyuri fején egy fekete pincsikalap díszelgett. Az arcán, az orra alatt egy picike, légypiszoknyi bajuszka. Mint Charlie Chaplinnek. És nádpálcából hajlított görbebot. Bárány Frigyes megkapaszkodott a puskacsőben, amelyet a kezében szorongatott. Mert Juhász Gyuri mellett ott baktatott békésen, katonaruhában a színpadmester, akinek semmi, de semmi keresnivalója nem volt a színpadon. Kezében egy kutyapóráz, a póráz végén pedig ott kullogott a végtelenül békés, kicsit viharvert, öreg kutyája.

Na, ez már Bárány Frigyesnek is sok volt. Lehajtotta a fejét. Egy-két pillanatra még vissza tudta fogni magát, de a visszatartott nevetéstől elindultak a könnyei, lassan fölsírt, majd fuldokolva kitört belőle a véget nem érő hahotázás.

A gegeket lejegyezte:
Bodnár István








hirdetés