Otthonosan az erdőben és a vízparton is

Akt.:
Nagyecsed határában társas apróvadvadászaton
Nagyecsed határában társas apróvadvadászaton
Nyíregyháza – Szalay Rita vadászik is, horgászik is, gyakran pedig fényképezőgéppel járja a határt.


Az elmúlt nőnap alkalmából a tiszteletünk jeléül most egy olyan hölgyet mutatunk be, aki egyaránt jól forgatja a lőfegyvert és a horgászbotot.

A kis fácánokkal kezdődött

A Sóstóhegyen élő Szalay Rita a 2000-es évek elején szerezte meg a vadászengedélyt. A családjában korábban senki sem vadászott, bár ősei között voltak erdészek is. Kisnaményban nőtt fel, ahol egész életére kiható élményeket szerzett.

– Az egyik szomszéd bácsi egyszer elvitt magával, hogy megnézhessem az általa gondozott nevelt fácánokat. Úgy gondolom, az a látogatás 4-5 éves koromban megpecsételte a további sorsom. Úgy éreztem akkor, hogy egy csodavilágba csöppentem, a madarak látványa és gondozása, az egésznek a hangulata magával ragadott – elevenítette fel a múltat érdeklődésünkre Szalay Rita. – Fontos szerepet játszott az is, hogy nagyszüleim mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, vagyis mindennapi kapcsolatban voltak a természettel. Nagyapa csatornaőrként dolgozott, nagyon sokat vitt magával, s mindig magyarázott, hogy milyen növényeket és állatokat látunk. Mindennek az lett a következménye, hogy Mátészalkán a Baross László mezőgazdasági szakközépiskolában végeztem mezőgazdasági technikusként. Először termelőszövetkezetben dolgoztam, majd a Nyíregyházi Állatparkba kerültem. Sokat olvastam szépirodalmi vadászati kalandokat, a Nimród újságot, valamint a különböző szakirodalmat. Már az állatparkban dolgoztam, amikor sikerült letennem a vadászvizsgát. Az élővilág, a természet, a vadászat és a horgászat számomra nem hobbit jelent, hanem életvitelt. A munka mellett a Debreceni Egyetem mezőgazdasági karán elvégeztem a vadgazdamérnöki szakot, megszereztem a természetvédelmi mesterfokozatot is, most pedig természetpedagógiát tanulok. Szeretném megmutatni a fiataloknak, hogy nemcsak a mobiltelefonból és tabletből áll a világ, hanem sokkal szebb és varázslatosabb dolgok várják őket odakint.

Csapatépítő tréningen

Szalay Rita nem tagja egyik vadásztársaságnak sem, mert a mindennapi munkája annyira kötött, hogy nem tudna érdemben részt venni a közösség rendezvényein. Az ismerősöknek, a barátoknak köszönhetően rendszeresen kap meghívásokat vadászatokra. Olykor már annyi felkérés érkezik, hogy nem is tud eleget tenni mindegyiknek. Sportvadászként eddig már hozott terítékre fácánkakast, mezei nyulat, tőkés récét, őzet és gímszarvasünőt.

– A fácánkakast a nagyecsedi határban ejtettem el. Egy nagyecsedi vadgazdamérnöki csoporttársam meghívta az egész csoportot vadászatra. Ott volt mindenki ezen a csapatépítő tréningen. Aki nem rendelkezett vadászengedéllyel, az is jött velünk, s nézte, mit és hogyan csinálunk. A gímszarvasünő pedig azért marad emlékezetes, mert a 35. születésnapomon ejtettem el a Bakonyban egy magaslesről – folytatta Sza­lay Rita, akitől azt is megkérdeztük, mi a kedvenc vadállata.

– Ami igazán megdobogtatja a szívem, az a vaddisznó. Bár már volt rá lehetőségem, még nem sikerült elejtenem. Egyszer annyira rabul ejtett a látvány, hogy nem voltam képes lőni. Az egyik vadászat során ugyanis a sűrűből előjött a konda késői fialású kismalacokkal és más kocák a süldőikkel. Felejthetetlen élmény, ahogyan a koca kint a szórón féltve terelgette a malacait. Annyira gyönyörű volt az egész, hogy nem volt szívem rájuk lőni. Diana nem azt az alkalmat szánta nekem.

Megannyi titok és kincs

Vajon mi a vonzó a természetben?

– Nem tudok betelni a csenddel, a harmóniával, a látnivalóval, a friss levegővel, ugyanakkor szeretem a jó társaságot is. Igyekszem minél többet a szabadban lenni, mert olyan szinten tölti fel az embert, hogy számomra felér egy wellnesshétvégével. A természetnek megannyi arca, megannyi titka és kincse van, ezért gyakran lőfegyver helyett fényképezőgépet viszek magammal. A horgászat szenvedélyét az apai nagyapától és édesapámtól örökölhettem. Mivel Sóstóhegyen élek, a legközelebbi horgásztó Verbatanyán van, ha időm engedi, oda szoktam elmenni. Kulturált hely, elérhető távolságra van, s a profiknak és az olyan amatőröknek, mint amilyen én vagyok, egyaránt sikerélményben van részük.

Van-e valamilyen álma a vadászattal vagy a horgászattal kapcsolatban?

– Ha egyszer Afrikába kimehetnék, egy fotós szafarin örömest részt vennék. Itthon pedig egyszer majd csak a puskám elé küldi Diana azt a vaddisznót…

MML


Bizalom, felelősségtudat

Kisgyermekkora óta van kutyája Szalay Ritának, jelenleg néggyel is foglalkozik.

– Most van egy drótszőrű német vizslám, egy labrador retrieverem, egy tacskóm és egy hannoveri vérebem. Nevelésük fontos számomra, mert nem eszközök a vadászatok során, hanem munkatársak, családtagok. Mindegyik kutyával vadászom, a fajtájuknak megfelelő módon. A véreb még fiatal, utánkereső tudományát még most fejlesztjük. S hogy mit jelent számomra a kutya? A feltétel nélküli bizalmat, felelősségtudatot és még megannyi fontos dolgot, amit csak egy kutya taníthat meg a gazdájának.








hirdetés