Pályázat továbbélésre

Semmire nincs pénz! – hallani szinte minden településvezetőtől manapság. Vannak kényszerpályák, melyek elviszik a pénz nagy-, sőt néhol a teljes hányadát.
Dankó Mihály jegyzete.

Az alapellátást szolgáló intézményeket bármi áron, de működtetni kell. Hol lehet spórolni: nos, a beruházásoknál és a felújításoknál. Itt viszont óriási a lakossági nyomás. A látványos építkezések nélkül, könnyen azt mondják, ez a testület nem csinált semmit.

A nagyobb városokat kivéve, szinte mindenhol a legnagyobb munkáltató az önkormányzat. Nem véletlen tehát, amikor kiszámolják a béreket és azok járulékait már alig csörögnek forintok a nagykalapban. De a dologiakon sem lehet tovább srófolni: a gázt, a vizet, a villanyt ki kell fizetni. Marad a lyukak betömése, a pályázat mézes madzaga. De ha még az önerőre sem jut?

Ismerve a szabolcsi települések helyzetét: nincs helyi adóbevétel, lassan elfogynak az eladható ingatlanok. Nagyon népszerűtlen, s ezért nem is szívesen vállalja egyik testület sem a költségcsökkentő ésszerű intézkedéseket (pl. intézményösszevonásokat) meghozni, még ha a döntés gazdaságilag indokolt is. Itt elkelne a központi szabályozás.

Azért vannak jó példák is, melyek segítenek talpon maradásban. Egyik fontos dolog a vezető személye, és az összefogás. Akár tetszik, akár nem az uniós jövő a kis- és nagytérségek közös együtt gondolkodását, együttműködését kell, hogy hozza. Ami ugyan megnyirbálhatja a helyi önállóságot, de segíti továbbélést.








hirdetés