Papír – és ami mögötte van

Akt.:
Papír – és ami mögötte van
© Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A „Tematikus foglalkozások a levéltárban ” című program keretében „A szelektív hulladékgyűjtéstől a papíröntésig” címmel tartottak foglalkozást hétfőn a megyei levéltárban.

Amennyire a hétköznapjaink megszokott produktuma és anyaga a papír – hiszen számtalan helyen, formában és rendeltetéssel találkozhatunk vele –, olyannyira különleges múltra tekint vissza. Évszázadokat, sőt, évezredeket tartunk a kezünkben, amikor kései leszármazottait az ujjainkkal érintjük, s kis ügyességgel akár saját kezűleg is készíthetünk ilyet magunknak. S nem csak a környezetünket védjük, kíméljük, amikor szelektíven gyűjtjük, de – tisztelettel adózva az emberi elme e kiemelkedő találmánya előtt – még az újrahasznosulás lehetőségét is megadjuk a számára.

Nyilvánvalóan ilyen és hasonló szempontok vezették a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárát, amikor meghívták az intézményük falai közé a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár egyik – a gyerekek körében különösen kedvelt –, A szelektív hulladékgyűjtéstől a papíröntésig elnevezésű levéltár-pedagógiai programját. Mert hol találkozhatnánk annyi különféle rangú és rendű papírral, mint éppen az ilyen közgyűjteményekben. A Jókai Mór Általános Iskola 6. osztályosai – miközben játékos és vizuális formában magával az intézménnyel is megismerkedhettek – mindjárt a papírmerítés tudományát is kitanulhatták. S nem úgy, mint a 17–18. századi inasok, akiknek hosszú éveket kellett dolgozniuk a papírmalmokban, hogy mesterek legyenek.

Pergamon hagyatéka

Ám, hogy a rendkívüli anyag „életútjába” is bepillanthassanak, Mákos Judit levéltári könyvtáros a papírkészítés történetét ismertette, ami azért is magától értetődő, mivel a szolnoki megyei levéltár állandó írás- és papírtörténeti kiállítással várja az érdeklődőket.

A különleges időutazás természetesen onnan indult, ahol a „fehér művészet” bölcsőjét ringatták, vagyis a barlangrajzoktól a varázserejű írott csontlemezektől és a teknőspáncéloktól, haladva az ókori viasztáblákig, amelyekkel már a könyv fogalma is megszületett. Szó esett a görög cserépdarabokról, a mezopotámiai agyag- és a gipsztáblákról – az utóbbiakkal már sokszorozni is lehetett –, mígnem eljutottunk a gazdagon díszíthető papirusztekercsig és a birka-, lúd- és kecskebőrből készült pergamenig, amely Pergamon városát és II. Euménész király nevét is halhatatlanná tette.

Bambuszrostok az üstben

Ezúttal az előadás alatt olyasmi is megtörténhetett, ami egy levéltárban máskor talán soha: lévén a gyerekek meg is érinthették a szemléltetésre behozott karcagújszállási oklevelet, amelyet 1799-ben készítettek el egy pergamenen. Ezt követően érkeztünk meg a Krisztus utáni első századba a papír feltalálásához, amiről a történettudomány úgy tudja, hogy Caj Lun nevéhez fűződik. S amíg Kínában főzött bambuszból merítették, addig Tibetben és Nepálban főzött faháncsból öntötték a papírt. Az utóbbi olyan hártyavékony volt, hogy jórészt az ételek letakarására, és moszkitóhálónak használták. Azután a technológia lengyel közvetítéssel eljutott hazánkba is. A legkorábbi papírba nyomott vízjelet (mesterjelet) 1282-ből datálják, a 16. században Lőcsén már papírmalmok üzemeltek, 1452-ben Gutenberg kinyomtatta az első 42 soros Bibliáját, majd a 18. század végén már 60 centiméter széles, 15 méter hosszú ívet gyártani képes, síkszitás papírgépet szabadalmaztattak.

Ám ami ezután következett, talán még az elhangzottaknál is érdekesebb volt, hiszen a gyerekek Szabóné Maslowski Madlen levéltáros segítségével megpróbálkozhattak a hagyományos kézi merítésű papírkészítéssel is.

A papírmerítés tudománya

Végy néhány tojástartót – amely ugyancsak újrahasznosított papírból készült –, tépd apró darabokra, áztasd be 24 órán át vízbe 1:10 arányban, majd turmixold péppé. Temperával különféle árnyalatúra színezhető. A sűrű kotyvalékot öntsd egy tejes ládába. Szükséged lesz egy gazdagon bordázott kazettára feszített, sűrű szövésű anyagból készült szitatestre és egy házilag készített keretre. Akár egy képkeret is jó lehet, ez adja meg a merített papír széleit. A merítés lassú szitáló mozdulatokkal történik a láda aljától fölfelé. A kimerített papírmasszából kicsurgatjuk a vizet, ráfordítjuk nedvszívó papírra, s a szitatesttel jól kinyomkodjuk a maradék nedvességet. Két-három nap száradás után kész a kissé „felhős”rétegrendű, rusztikus felületű papírunk.

MJ








hirdetés