Parov Stelar Band interjú – kérdések és válaszok
Parov Stelar Band
- Milyen új elemek, „hozzávalók” jelentek meg a legutóbbi, The Princess című lemezén az előző koronghoz (Coco) képest?
- Több időt adtam magamnak a lemez elkészítésére. Egész pontosan két és fél évet. Eredetileg úgy terveztük, hogy a lemez sokkal hamarabb jelenik meg, mégis úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg elégedetten hátradőlhetek, és azt mondhatom, hogy „elkészült”. A The Princess első lemezén nagy szerepet kapott a zongora, és számos soul-os behatás is hallható rajta. Ez meglehetősen új dolog a zenémben. Nem gondolom ugyanakkor, hogy feltétlenül új „hozzávalókat” kellene használnom ahhoz, hogy egy új lemeznek létjogosultsága legyen. Számomra ez egy teljesen természetes fejlődési folyamat. Néha úgy érzed, táncra perdülnél, máskor sírnál, vagy éppen dühös vagy. Úgy érzem, a lemez érzelmi skálája igen széles lett, és a legfontosabb hozzávaló, amelyet minden zenében használtam, amit valaha írtam, az a szeretet.
- Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a zeneszerzésben nem kifejezetten csapatjátékos. Az új lemezen mennyire engedte a zenekart, illetve más művészeket érvényesülni a zeneszerzésben, a dalok megírásában?
- A dalszerzés első fázisában mindenképpen egyedül kell lennem, ez egy kreatív időszak a stúdióban. A korábbi lemezeimen a zenekar nélkül, teljesen egyedül vettem fel a számok többségét. De ezúttal pont ellenkezőleg történt. Az első ötletek mind az enyémek voltak, később azonban a zenekart is bevontam a folyamatba. A tavaly novemberi turnén egy egészen különleges dolog történt. Egy teljes dalt vettünk fel a turné közben, színpadi öltözőkben vagy éppen a turnébuszon. Jelenleg készül egy film a zenekarról, amely bemutatja majd azt is, hogy néz ki, illetve hogyan szól a turnén való rögzítés.
- Honnan merít ihletet, amikor dalt ír?
- Szinte bárhonnan: a körülményekből, érzésekből, tapasztalatokból, emberekből, akiket megismerek, különböző országokból és kultúrákból éppúgy, mint a napi eseményekből, amelyek ugyancsak fontos meghatározói a dalaimnak. De a legfontosabb természetesen a saját hangulatom: ez határozza meg, hogy egy lassú, érzelmes, esetleg szomorú dal születik, vagy éppen egy vidám bulizós szám. Szóval eléggé változó.
- Mi volt életében az első zenei benyomása, vagy emléke? Volt olyan pillanat, amikor hirtelen azt érezte: zenész akarok lenni?
- Hogy őszinte legyek, nem tudom felidézni az életemnek olyan szakaszát, amiben a zene ne lett volna jelen. A zene számomra a művészetek magasiskolája, a legjobb út az önkifejezésre. Eleinte grafikus tervezőként dolgoztam: zenei rendezvényekre készítettem flyereket, és ennek a munkának köszönhetően a zenei élet számos szereplőjével kerültem kapcsolatba, és lassan elkezdtem a saját zenéimet írogatni.
- Meglehetősen gyakran koncertezik Magyarországra. Mi volt az első benyomása a magyar közönségről?
- A magyar közönség egészen egyedülálló, és mindig nagyon jól érezzük magunkat itt, ezért is járunk vissza minden évben.
- Mi a legemlékezetesebb koncertélménye? Akár előadóként, akár nézőként.
- Gyerekkoromban egyszer lehetőségem volt látni Michael Jackson egy koncertjét, amikor a Bad című lemezzel turnézott. Ez egy különleges élmény volt. Ugyancsak csodálatos emlékeim vannak arról, amikor Dave Brubecket láthattam játszani.
- Mikor volt utoljára, hogy látogatóként vett részt egy fesztiválon?
- Őszintén szólva, erre már nem is emlékszem. De a turnék során, különösen, ha fesztiválon játszunk, mindig kimegyek a nézőtérre és igyekszem annyi zenekart megnézni, amennyit csak lehet. Ezek azok a pillanatok, amikor rajongónak érezhetem magam. A zene egyszerűen csodálatos dolog. Imádom.
Wolf Kommunikáció
