Passzív jövedelem

Passzív jövedelem
© illusztráció: getty images
Több olyan ismerősöm is volt, aki a gazdasági válság utáni években, amikor padlóra kerültek a lakásárak, kihasználta, hogy mások fuldokolnak a hiteltartozásaikban, és kénytelenek eladni az ingatlanjaikat. A legtöbben másfél-két szobás panel- vagy társasházi kecókra vadásztak, tudatosan a főiskolák, egyetemek környékén. Palicz István jegyzete.

Jó beruházásnak tűnt az adásvétel, hiszen áron alul, piacképes környéken jutottak albérletbe kiadható lakásokhoz, hülyék lettek volna tehát a már akkor is alacsony kamatozású bankbetétekben altatni a megtakarításaikat. Baromira irigyeltem őket, hiszen borítékolható volt, a befektetésük idővel megtérül: az ingatlanpiac előbb-utóbb magához tér, ők pedig minden hónapban passzív jövedelemhez jutnak, vélhetően adómentesen. Legtöbbjüknek „bejött” és máig virágzik az üzlet. Igaz, néha zsebbe kell nyúlniuk, de még így is jóval több marad benne, mint amennyit kivesznek a „saját” házuk állagmegóvása érdekében. Előfordult azonban olyan is, hogy az eleinte kedvesnek, megbízhatónak, szenvedélymentesnek tűnő albérlők kimutatták a foguk fehérjét, és tudván, hogy hivatalosan ők „nem léteznek ott”, nem is járhat el velük szemben a tulaj, ha kárt okoznak, adósságot halmoznak fel vagy éppen nyúlcipőt húznak.

Tanulva az esetből, az új albérlőket már hivatalosan bejelentette a ház ura, és befizette a jövedelmek adóvonzatát. Idővel azonban újra megvezették a bérlők, s mint kiderült, megint futhat a pénze után. A jogkövető magatartásával mindössze annyit ért el, hogy az állam is legombolt róla valamennyit.

– Palicz István –

Címkék: , ,







hirdetés