„Patkányból” barát – „Tíz évig tartottam ezeket az állatokat, és nem rajtam múlt, hogy abba kellett hagynom a tenyésztésüket”

Hankó András Cukival a ’80-as években
Hankó András Cukival a ’80-as években - © Fotó: Magánarchívum
Tiszavasvári – A Sárszentmihályi Állami Gazdaság főagronómusa a ’80-as évek elején nagy szeretettel és szakértelemmel beszélt a televízióban a nutriákról, azaz a hódpatkányokról. Természetesen az „őstenyésztők” nem érdektelenül próbáltak kedvet csinálni a patkány elnevezés miatt sokak által utálatosnak vélt állatokhoz.

Kedvenc és haszonállat

Az én érdeklődésemet viszont felcsigázta, s 11 tenyésztőt kerestem fel a környező megyékben. Érdeklődtem a tenyésztésről és az árakról, mire rászántam magam és 3 vemhes anyát vettem. Rögtön elneveztem őket, és a legkezesebbet Cukinak hívtam. Az állomány szépen gyarapodott, és szeretettel neveltem a kis állatokat. Cukit sokszor simogattam vagy elengedtem a kertben.

Gyermekeim is játszadoztak a kicsikkel, s amikor elhullott egy-egy példány, még temetést is rendeztek neki. A nutria sokaknak kedvenc csemegéje volt a finom húsa miatt, míg prémje a nyugati „divatpiacra” került. Ha kedvenc ételeiket, a görögdinnye héját, sárgarépát, feldaraboltam, két mellső lábukkal fogva rágcsálták, és kérték a következő darabot. A „Zöldek” tiltakozása miatt a nyugati prémpiac bedugult. Nekem volt a városban a legkorábban nutriám, s Cuki miatt én hagytam legkésőbb abba a tenyésztést. Cuki, amikor kiöregedett, elpusztult. Bőrét a nyíregyházi Gyivicsán I. kikészítette, és ma is ott díszeleg a lakásunkban.

– Hankó András –








hirdetés