Példázat hitről, szamárról, szerelemről

Trill Zsolt és Nagy Anna
Trill Zsolt és Nagy Anna - © Fotó: Nemzeti Színház
Nyíregyháza – Vidnyánszky Attila rendezésének legmeghittebb perceiben megelevenedett Tamási Áron zengzetes költői világa.

Állva tapsolt a közönség a Nemzeti Színház Vitéz lélek című előadásának végén: Tamási darabja meghódította a nyíregyházi publikumot.
Az író 1940 őszén befejezett drámája Székelyföldön játszódik. Főszereplője – mondta a szerző – Balla Péter, akiben „vitéz lélek él”, s aki a „világháború után meghirdeti a lélek háborúját”. Amit „a gépekkel és a testtel leromboltak, hajlékot, falut, életet, azt a lélek háborújával kell felépíteni… A lélek háborújának fegyverei az alázat, a hit s az akarat, ezekkel kell hozzáfogni az építéshez, hogy újra felépüljön a hajlék, a falu és a nemzet…”

Kacagtató és poétikus

Ezt az újjáépítő alakot emelte középpontba Vidnyánszky a 2013 szeptemberében színpadra állított munkájában. Az eredetileg „komoly játék” műfaji megjelölésű darab most „példázat három felvonásban” alcímmel került a nézők elé. A Tamási Áront kedvelők számára nem volt meglepő a kevéssé ismert színmű anekdotikus betétekkel és lírai futamokkal keveredő világa. (A jóízű humort sem nélkülöző történetbe Tamási beépítette az 1928-ban keletkezett novellája, a Himnusz egy szamárral alapötletét is, így a szamaras Péter históriája kacagtató, ugyanakkor – a szerelem többdimenziós ábrázolása következtében legszebb pillanataiban – poétikus is.

A hit megtartásával

A Nemzeti Színház alkotó- gárdája igyekezett a valóság és a mese között lebegő művet meghagyni abban a kettősségben, amelyben az író elképzelte. Ezt legjobban Olekszandr Bilozub díszletei fejezték ki: a zsinórpadlásról belógatott fákat, illetve később az új ház tartó- gerendáit nem rögzítette le, azok olykor szabadon imbolyogtak a térben.

Vidnyánszky Attila mértéktartó rendezésének legmeghittebb percei azok voltak, amikor Tamási Áron zengzetesen áradó, költői nyelve megelevenedett Ambrus (Mécs Károly) és Balla Péter (Trill Zsolt) dialógusában. (Erre a jelenetre emlékeztetően a metaforikus nyelvhasználat többször visszatért a hős monológjaiban.)

A színészi alakítások közül kiemelhető Trill hitből és alázatból építkező figurája mellett Horváth Lajos Ottó erőteljes Lázárja, Szélyes Ferenc jókedvű Nikitája csakúgy, mint Mécs Károly tartózkodó Ambrusa, Tóth Auguszta kacérkodó, csalafinta Pannája, Nagy Anna megfontolt Sárija és Varga József „lényeglátó” Csorba bírója, illetve Barta Ágnes ártatlan Borókája. A dramaturgiai megoldatlanságoktól nem mentes, ám tiszta eszményeket közvetítő példázat sikere azt bizonyítja, hogy a nézőknek szükségük van időnként olyan, a realitástól elemelkedő műre, amelyben – mint Z. Szalai Sándor fogalmazott – „a hit megtartásával elérheti az ember azt, amit örökre elveszettnek vélt, s ebben a véletlen csodák is segítségére lehetnek.”

– Karádi Zsolt –








hirdetés