Pénz a borítékban

Akt.:
Pénz a borítékban
© Illusztráció: getty images
Bevallom őszintén, hogy az itt következő eset nem mostanság történt, de hát a jelenben tapasztalható példák sem napjaink újdonságai, hanem évtizedek, sőt, évszázadok ismert társadalmi tünetei… Megkezdtem a névre szóló leveleimet kibontani redakcióbeli szobámban, s az egyiket vastagabbnak találtam. Megforgattam, aztán az éles borítékbontóval felnyitottam – és akkor jött a meglepetés. Angyal Sándor írása.

A rövid levél arról szólt, hogy az írójának a fia az elmúlt hétvégén bálban volt és ott elég sokat ivott, mégis beült a kocsijukba s elindult haza. A megyebeli kisváros kacskaringós útján gyorsan hajtott, és elgázolt egy idősebb embert, aki a helyszínen meghalt. Köszöni, hogy eddig az újság nem írta meg, s kéri, hogy hallgassunk róla ezután is, mert ők nagyon szégyellik a történteket s a fiuk úgyis megkapja a büntetését a bíróságon. Ekkor vettem észre, hogy egy papírpénz is lapul a borítékban, tízezer forint… Az akkoriban szép summának számított, ha zsebre teszem, senki sem tudja meg. Ehelyett hívtam a bűnügyes munkatársat, számon kértem rajta, hogy mi erről miért nem írtunk egy sort sem. Azt válaszolta, ezt ő is most hallja először, nem volt benne a hétvégi statisztikában. Mondtam neki, itt a levél a pénzzel együtt, siessen vele a rendőrségre, tájékozódjék az esetről és már a holnapi lapban legyen benne a gázolás. – Ma korrupciónak nevezik – s nem tettünk kivételt a levél írójával sem.

Amikor elmeséltem mindezt egy ismerősömnek, azt mondta, hogy nagy marha vagyok, ha hallgatok róla, most gazdagabb lennék. Aztán csak mellékesen megkérdezte: – Tudod, te balfácán, hány ilyen pénzes boríték kering az országban? – Sem akkor, sem azóta nem éreztem magam balfácánnak. Legfeljebb naivnak.

Angyal Sándor








hirdetés