Haltetemek a Nagy-Morotvában

A környezetért, a természetért aggódó ember alig lélegzett fel azt a jó hírt meghallva, hogy tisztul immár a gávavencsellői Lónyay-csatorna és János-tó vize, újabb halpusztulásról kapott hírt szerkesztőségünk. Ezúttal a Tiszanagyfalu melletti Nagy-Morotvában találtak elpusztult halakat a horgászok.

Jelezték a hatóságoknak

– Több mint tíz éve a tiszanagyfalui holtághoz járok horgászni. Pénteken is éppen készültem ki a vízhez, amikor kaptam a telefont, hogy pusztulnak a halak a holtágban, így délután kimentem Tiszanagyfaluba megnézni, vajon mi történhetett – mesélte lapunknak a Nyíregyházán élő Puki Krisztián. – Szörnyű látvány volt, ahogy a hatalmas süllőtetemek lebegtek a víz felszínén, fehérlett tőlük a víz.

Érezni lehetett a büdös dögszagot is. A parton lévő helybeliek azt beszélték, hogy egy illetéktelen személy leengedte a holtág vizét, látszott is jól a part szélén, 60 centiméter magasságban az apadás. Egy nyíregyházi szakértő szerint oxigénhiánytól pusztulhattak el a halak, ami lehetett attól, hogy hirtelen leengedték a vizet.

„Úgy tudom, hogy az Öntözőfürt jó szándékkal nyitotta meg a zsilipet.”

Horgásztársaim tájékoztatták az illetékes hatóságokat, különben lehet, hogy sosem derül ki ez a halpusztulás. Mi is megtettük a bejelentést a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságához, hogy legyen ennek a gondatlanságnak felelőse.

Egy másik horgász szerint tulajdonképpen azért engedték le a morotva vizét, hogy a környező legelőkön levő hatalmas mennyiségű víz befolyjon a morotvába.

– A Rakamazi Öntözőfürt Szövetkezet engedte le a morotva vizét, mert a réten állt a víz, de senki nem gondolta, hogy ez lesz a következménye. Miután leengedték a vizet, a rétről a posvány bejött: olyan ez, mint a ciánszennyezés, hiszen a posványban nincs oxigén. Valószínűleg ez a posvány végigfolyt a meder közepén, s az ott tartózkodó – igen érzékeny – süllők elpusztultak. Volt köztük 8–12 kilogrammos is.

Nincs helyben felelős

Rudolf János Ferencné, Tiszanagyfalu polgármestere érdeklődésünkre a következőket mondta el a halpusztulással kapcsolatban. (Hétfő délelőtt éppen helyszíni szemlét tartott a parton, amikor telefonon kerestük.)

– Az összeszedett tetemeket beszállítottuk Nyíregyházára, az állati hulladékot megsemmisítő telepre. Most itt, a partról úgy tíz darab elhullott halat látok, de az önkormányzat kezeli a helyzetet a horgászokkal és az Öntözőfürt Szövetkezettel együtt. Rendszeresen figyeljük a partot, összeszedjük a még felbukkanó, elpusztult állatokat.

Túlzó számok röpködnek az elpusztult állatok mennyiségével kapcsolatban, egyesek tonnányi pusztulást is emlegetnek, de szerencsére nincs olyan nagyságrendű veszteség, mi 152 kilogramm állati tetemet vittünk be Nyíregyházára. Sajnos, az is probléma, hogy jelenleg az állam rendelkezik a holtág halgazdálkodási jogával, így nincs senki sem helyben, aki felelősen rendezhetné az ügyeket.

Mi összefogtunk, hogy megoldjuk ezt a helyzetet. Úgy tudom, hogy az Öntözőfürt jó szándékkal nyitotta meg a zsilipet, hogy segítsen elvezetni a földeket elárasztó vizet, hiszen több száz szarvasmarha takarmányozásáról van szó, de arra senki sem gondolt, hogy az a posványvíz károkat is okozhat. Talán túl hirtelen történt az egész, s a morotva nem tudta feldolgozni, felhígítani ezt a posványvizet – magyarázta Tiszanagyfalu vezetője, aki péntek este kapta a hírt a halpusztulásról, s azóta mindennap többször is megfordult a tó partján, irányítja és összefogja a környezetvédelmi munkát.

– Mikor értesültem az esetről, még pénteken vissza­kértem az Öntözőfürt Szövetkezettől a zsilip kulcsát. A zsilipet most már csak az önkormányzat fogja kezelni. Mivel a halpusztulás több nappal ezelőtt kezdődött, az elpusztult halak már a felszínre kerültek. Bízom abban, hogy újabb tetemmel már nem találkozunk. Remélem, az összefogásnak köszönhetően ismét tiszta lesz a víz, visszatér az élet a normális kerékvágásba, és ismét jönnek hozzánk a horgászok, hiszen nagyon szép ez a környezet.

(Elküldtük kérdéseinket a megyei kormányhivatalnak is, ahonnan későbbre ígértek választ.)

MML

A morotva vizének magasságát a Rakamazi Öntözőfürt Szövetkezet szabályozta a halpusztulás időszakában.

– A morotvára van egy vízjogi engedélyünk, évi 900 ezer köbméter vizet használhatunk fel locsolás céljára. Felhasználásról az idén még nemigen beszélhetünk, hiszen szinte állandóan esik az eső – tájékoztatta lapunkat Rudolf Károly, a szövetkezet elnöke.

– Vannak horgászok, vannak mezőgazdasági termelők, s van egy vállalkozó, aki a morotva mellett az egész rétet kaszálja. Ezeknek a személyeknek az érdekeik ütköznek. Az Öntözőfürtnek az az érdeke, hogy a 455 centi­méter vízmagasság meglegyen. A vállalkozó több száz hektár kaszálót bérel, s el kell fogadnunk az ő kérését is, hogy segítsünk a területéről lev­ezetni a vizet.

Ezért lett ­leengedve a morotva vize, hogy felszabaduljon a föld, lehessen művelni, kaszálni. Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen a vállalkozó azért morog, hogy miért nem engedjük le a vizet, a hor­gászok pedig azért kar­doskodnak, hogy miért engedjük le a vizet. Az Öntözőfürtnek az az érdeke, hogy a morotvában legyen mindig friss víz, s ennek érdekében most újítottunk fel két szivattyút.