Postánkból: Csak a szeretet boldogít

Postánkból: Csak a szeretet boldogít
A szeretet a természet törvénye, vagyis minden teremtett lény ösztönszerűen vágyódik a szeretet után. Akiből ez a természetes vágy és érzés hiányzik, az a legszánalmasabb ember a világon.

A kisgyermek is anyjához simul, mert pici szíve megérzi, hogy a szív, melyre fejecskéjét hajtja, édes bizalommal csak érte dobog. A serdülő fiú és leány, ha nem kapja meg a családi fészek melegét, eldurvul, elhervad, mint a virág napsugár nélkül. A felnőtt, a munka és a gondok között megkívánja a szeretet meleg fészkét, ahol elfelejti az élet fáradalmait, megosztja annak örömeit, bánatát, s új erőt gyűjthet a további küzdelmekhez.

Mindnyájan a boldogság kék madarát hajszoljuk, de a boldogságot nem a külső viszonyok: pénz, vagyon, rang, jólét, szórakozások és élvezetek teremtik meg. Ha ez mind meg is van, de nincs, akit szeressen az ember, és nincs, aki őt szeresse, abból a legboldogtalanabb teremtmény lesz. A szív természetszerűen mások szeretete után vágyik, maga is szeretni akar valakit. Ha más nincs, egy macskát. Mindenki boldog lehet, aki akar, mert szeretni mindenki tudhat: szegény és gazdag, beteg és egészséges, sorsüldözött és szerencsefia.

Az igazi szeretet azonban nem csak holmi vágyódás, hanem elsősorban áldozat, azért, akit szeretünk. Mint ahogy a szülőknek erőt ad, kedvet az élet küzdelmeihez, ha munkájuk gyümölcsét szerető szívek elé rakhatják. Szeretni tehát annyi, amint másokért élni, mások boldogságában és másoknak szerzett örömben keresni és találni meg a maga boldogságát. A nemzet családokból tevődik össze.

Amilyenek a családok, olyan lesz a nemzet. Ha megbomlanak a családok, elpusztul a nemzet. A mai családok élete nagyon ingatag, törékeny. A rohanó, gyorsan változó életkörülmények közepette felszínesek a kapcsolatok, nincs meg a családok életében az érzelmi telítettség, melegség, bensőséges kapcsolat. Ez a hiány pedig fásult közönyt, lelki sivárságot, életuntságot szül.

Elidegenülnek a családok. Mindenki a maga külön útját járja. A jó családi életre is születni, nevelődni kell. Tanulni a mintát, ha volna kitől. A házasélet nem gyerekjáték, ezért csak az vállalkozik rá, akiben megvan a másokért élni-, áldozatot hozni-, tűrni-, lemondani-, megbocsátani tudó igaz szeretet.

Azért mondja a régi közmondás: ha útrakélsz, előbb imádkozz egyszer, ha tengerre mégy kétszer, ha házasságot kötsz, háromszor. Valaki a mobiljára függődíszként aranyszívet akart venni. Sorra járta az ékszerboltokat. Az egyik malacot, a másik lóherét, vagy patkót kínált, mert aranyszívet nem tartottak.

Tessék megpróbálni valamelyik régiségkereskedőnél, talán még ott akad – mondta az utolsó ékszerész –, mert kiment a divatból. Ez a fő baja a mai rohanó, felfordult világnak, hiába akad aranya bőven az emberiségnek, mégsem boldog. Álmodd tovább te is, váltsd valóra önmagad gyermekeid, szeretteid boldogítására!
Vitai Miklós, Nyírpazony








hirdetés