Postánkból: Logikus?

Postánkból: Logikus?
Nemrég olvastam a világhálón böngészve egy gondolatot. Talán nem pontosan idézem, de elit körökben – gondolok itt a hazánkban érdemi munka nélkül is jól megélő, szószátyár, és mellébeszélő honatyáknak becézett politikusokra – megszívlelendő tartalommal töltött észrevétel, mely így szólt. – kezdte levelét olvasónk.

„Talán ha összességében vizsgáljuk a magyarokat, megállapíthatjuk, hogy nem okosak, de semmiképp nem kellene infantilisnak nézni őket!”

Nem tudom, hogy e mondatot milyen érzelmi indulat, vagy adott alkalom szülte, de a buszon utazó, boltokban pénztárgép előtt sorban álló, esetleg presszóban söröző emberek beszélgetéseik során sokszor tesznek bizonyossá, hogy az „átlag magyar” észérvelő, sőt meghallgatásra váró, felelősségteljes választópolgár, és igenis egészséges gondolkodással lett megáldva. Néhány általuk elhangzott, és elcsent gondolatot érdemes papírra vetni, és másokkal is megosztani. Íme néhány idea.

Logikus, hogy az autópálya díja nyáron magasabb, az utak nagyobb használtságára, s ebből következően a megsokszorozódott karbantartási költségekre hivatkozva? Hiszen a sűrűbb használat egyenes arányban tartalmazza eleve a bevételek növekedését! Vagy talán a személyautók fajlagos útrongálása nőne meg ekkora mértékben? Akkor meg az autópálya borításának anyagminősége vonható kétségbe Európa talán legdrágábban épülő útjain! És miért mindig nyáron tetőznek az üzemanyag árak? „A többi néma csend.”

Logikus, hogy a csőd közelébe jutó bankokat állami, tehát a mindenki által befizetett adókból finanszírozzuk, pedig sok embernek nincs olyan mértékű megtakarítása, hogy azzal banki ügyletet kezdeményezhessen? Pár hete még, a pénzintézet az ingét is legombolta a kölcsönre szoruló „tisztelt ügyfélről”, mire rendezte adósságát, most segítsen? A hűtlen kezelő bank miért élvezzen előnyt bármilyen más csőd közeli gazdasági egységgel szemben, hiszen a válságban rengeteg cég tönkre fog menni állami segítség hiányában?

Logikus, hogy a vásárló fizesse meg a fogyasztási cikkek árába eleve bekalkulált bárgyú reklámok árát? Az olyanokét, amikben állatok természetellenesen viselkedve a meleg kuckóból a viharba szöknek, ahol zsiráf az anyukája két varacskos disznónak, és ahol megtanulhatja a gyerek, hogy a tehén lila, és a legfinomabb csokoládét mindenféle szőrös emlős készíti selymesen édesre.

Logikus, hogy média által kreált „sztárok”, és az értünk „mindent megtevő

politikusok” mérhető munkamennyiség híján is a több tízszeresét keresik naponta güriző embertársaiknál? Bár ezekből a mindennap robotoló emberekből élnek, akik sajnos még nem gondolkoztak effélén egy cseppet sem! Remélem, hogy engem nem használ ki senki hasonló módon! Vagy csak nem veszem észre?

Logikus, hogy manapság annyi félrebeszélést, egymásra mutogatást, mocskolódást követően van még olyan ember, aki megbízik valakiben? Vagy mára minden hír nyomán összeesküvés elméleteket kell gyártanunk? Már a kétkezi munkát végző szolgáltatóra is sandán nézünk. Úgy közelítjük meg, hogy gondolatban azt szajkózzuk, vajon hol is akar engem átvágni? A vásárló mára egyébként is elfelejtett kérni, mindent követel, nagyok az igényei, és nem veszi észre, hogy azért többet is kellene fizetnie. Persze azt mondja, hogy nálunk az átlagkereset töredéke a nyugatinak, ezért legyen olcsóbb a szolgáltatás. Csakhogy a legtöbb szolgáltató (pl. ruhajavító, cipőjavító, bőrdíszműves és sok más kézimunka alapú szakma) a töredék töredékéért dolgozik, hiszen mára egyetlen tétel kerül kevesebbe neki nyugati kollégájánál, az pedig a munkaerő.

Logikus, hogy országunk szegényebbik felén tucatjával épülnek a bevásárló központok és egyéb boltok? Talán azt a rengeteg pénzt, amit havonta a szabolcsi átlagember bérként megkap, nincs még hol elköltenie? A bevásárlást családi matinévá változtató őrült rohanásban beismerjük, hogy ezt és ezt az árut jobb minőségben vesszük a kis családi vállalkozásoknál, de… És így ezek a kis vállalkozások meddig lesznek még talpon? Ja, hogy az érdekeltségek? Majd azok fizetik később a segélyeket számukra?

Logikus, hogy a két hete még nálunk hulladékként összegyűjtött műanyag palackot egy kis átalakítás után visszakapva Ázsiából, emberek tömegei vásárolják fel mindennapi használati cikkek formájában úgy, hogy azoknak elenyésző százaléka van egészségügyileg megvizsgálva? A gyerekjáték széthullik, porlad, a ruhanemű nyúlik, szakad, színét engedi, a műszaki cikk hamar felmondja a szolgálatot, a műanyag cipő meg izzadásra, gombásodásra teszi hajlamossá a lábfejet iszonyú szag kíséretében, de legalább „ócsó”! Hát, akinek az egészsége olcsó…

Lássuk be! Az átlagpolgárt felelős fogalmak foglalkoztatják. Ám mégis valahol útközben elhalkulnak ezek a gondolatok. Csak morog maga elé, és csendben csorog tovább minden…

– Szikszai Menyhért, Nyíregyháza –








hirdetés