Próbáltam leszokni, de az a tetű díler folyton feljárt hozzánk, kést rántottam, hat öltéssel varrták össze a nyakát

Akt.:
Próbáltam leszokni, de az a tetű díler folyton feljárt hozzánk, kést rántottam, hat öltéssel varrták össze a nyakát
© Illusztráció: getty images
Nyíregyháza – Nem tudtam úgy ellazulni a bulikban, ahogy a kortársaim, akik nevettek, jól érezték magukat. Először megittam egy-két felest, de azt nem vette be a gyomrom. Később egy ismerősöm adott egy füves cigit, ekkor jöttem rá, hogy én is tudok mosolyogni. Ezután jött a speed, amitől már táncoltam is a buliban – mondta a nyíregyházi önkormányzat drogprevenciós rendezvényén Garai Róbert, aki húsz éven át volt drogfogyasztó.

A drogok útvesztőjében

– A fű és a speed után váltam csak igazán kíváncsivá, hiszen ezeknek köszönhetően már én is jól tudtam magam érezni egy-egy buli alkalmával. Ezután jött is a „bogyó”, a „kóla”, illetve a ketamin – folytatta megrendítő élettörténetét Garai Róbert, akinek előadására teljesen megtelt nyíregyházi középiskolásokkal a Váci Mihály Kulturális Központ hangversenyterme. A negyvenes éveit taposó férfi hozzátette: először különösebb problémája nem volt, a hétvégi buliban bekapkodott cuccoktól pörgött egy-két napot, majd jöttek a munkás hétköznapok. A húszas évei legelején talált is magának egy barátnőt, akivel ezután közösen speedeztek.

Már csak a bulikat várták

„Ha összegyűlt 20 ezer forint, azt gyorsan elköltöttük kábítószerre”

– Jártuk a környék diszkóit, ahol tudtuk, hogy hozzánk hasonló fiatalok szórakoznak. A baj ott kezdődött, amikor a szerhasználatot követő szokásos depresszió után már csak azt vártuk, hogy újra bulizni mehessünk. Innen már nem volt megállás a lejtőn. A szervezetünk egyre több cuccot kívánt, egyre több pénzünket emésztett fel ez az egész. A munkából szerzett jövedelmünket elvitte a drog, később a munkahelyemet is elvesztettem. Később én magam is árultam a bulikban a szereket azért, hogy az én adagom ingyen kijöjjön. Hét-nyolc éven át ez ment napról napra, hétről hétre… Addigra már voltam olyan makacs, hogy a családomnak ne engedjek semmiféle beleszólást az életembe – mesélte Róbert a kulturális központ hangversenytermének síri csöndjében, aki elmondta azt is: az életük végképp kilátástalanná vált a drog útvesztőjében: egyre inkább kifordultak önmagukból, bár szerették egymást, de mégis rengeteget veszekedtek, ráadásul az állandóan nyakukra járó drogdíler sem könnyítette meg a leállást.

– Próbáltunk mi a magunk erejéből leszokni, de nem tudtunk. Főleg úgy nem, hogy az a tetű díler állandóan feljárt hozzánk. Ha pedig ott volt, elő is vette a cuccot, amit akkor már nem tudtuk visszautasítani. Hiába könyörögtem neki, hogy ne jöjjön legközelebb, mindig visszatért. Egyszer, mikor végképp nem tudtam türtőztetni magam, kést rántottam. Megsebeztem, hat öltéssel varrták össze a nyakát – emlékezett vissza Róbert, aki a tiszta pillanataiban hiába tudta, ki kell ebből a világból törnie, képtelen volt rá.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország március 24-i számában és a kelet.hu-n.








hirdetés