Baktalórántháza-Tiszakanyár
Révész Attila, az éllovas Kisvárda szakvezetője csapata Cigánd elleni győzelme (4–0) után kerek perec kijelentette, hogy ezzel, no meg a Létavértes kemecsei döntetlenjével kétszereplőssé vált a bajnoki címért folytatott harc az NB III. Tisza-csoportjában. Magunk a 23. forduló tudósításának címében is feltettük az erre vonatkozó kérdést, amit két olyan csapat edzőjével boncoltunk ki, amelyek meghatározóak ugyan a mezőnyben, de az elsőség kérdésébe már nem tudnak beleszólni.
Hét forduló van még hátra, a matematika alapján még a nyolcadik helyen álló Kemecse is befuthat az élre. A tavaszi szezon előtt reálisan hat bajnokesélyes csapatról beszélhettünk, hiszen az első és a hatodik között mindössze öt egység volt a távolság, azon belül az első és a harmadik között mindössze egy. Mostanra tízre és hétre nőtt ez a differencia úgy, hogy az őszi negyedik Várda SE vette át a vezetést, és a jelek szerint csak a Nyírbátor tudja tartani a lépést a zsinórban 13 győzelemnél tartó éllovassal.
– Egyértelmű, hogy a Kisvárda és a Nyírbátor között fog eldőlni az elsőség sorsa – állapította meg Tóth János, a hetedik Baktalórántháza trénere, aki ki is fejtette álláspontját. – Továbbra is tartom a bajnokság előtti kijelentésemet, miszerint nagyon erős a jelenlegi mezőny, amelyben van legalább nyolc, egymás dolgát megnehezíteni bármikor képes csapat. Az ősz végére már kirajzolódtak az erőviszonyok, és a téli átigazolások során kiderült, hogy mely egyesületeknél célozzák meg a bajnoki címet. Ennél a két csapatnál tették ez ügyben a legtöbbet, ők rendelkeznek a legkomolyabb a háttérrel is, az amatőrök között már-már profik a lehetőségek. A miénk sem rossz csapat, sőt, az elért eredményekre nagyon büszke vagyok, mert közben nekünk sok mindennel szembe kell néznünk. Mondok egy példát. A húsvét előtti szombaton játszottunk a Várdával, és az én csapatomban négy-öt játékos is úgy esett be a munkából az öltözőbe, ki a boltból, ki a gumiszerzvízből érkezett, majd szerelést öltött, és indult melegíteni. Ilyen Kisvárdán és Nyírbátorban nem fordulhat elő, ezért tartanak előrébb, mint a mezőny többi csapata.
Egyetlen egy meccsen múlott, hogy nem a Tiszakanyár fordult az élen a tavaszra, ha a több, hosszabbításban döntetlenre adott meccse közül csak egyet megnyernek a kanyáriak, akkor az ő hátukat nézte a mezőny. Koskovits György legénysége most hatodik, mert a tavaszi fordulók első fele során megduplázta az őszi vereségei számát.
– Azért ilyen egyértelműen még nem jelenteném ki, hogy csakis a jelenlegi első és második helyezett közül kerülhet ki a bajnok – véli Koskovits György. – A Bajnokok Ligájában is mindenki Barcelona–Real Madrid döntőt várt, aztán egyik spanyol nagyágyú sem jutott be a döntőbe. Az tény, hogy a Várdának és a Bátornak van a legnagyobb esélye, de vannak még olyan meccsek hátra, amelyeken ők is megbotolhatnak, játszanak egymás ellen is, és akkor is születhet olyan eredmény, ami a többi riválisnak kedvezhet. A mi esetünkben már nem érdemes az elsőségről beszélni, de a folytatásban is mindent megteszünk a jó szereplésért, már csak azért is, mert a dobogótól mindössze három pont a lemaradásunk. És esetünkben a tavalyi harmadik helyezés megismétlése az álmok netovábbja lenne…
Bizonyára a két tréner által képviselt, részben eltérő nézetnek akadnak követői, de az a legszebb az egészben, hogy úgyis minden a pályán dől el. Beszélni és írni azonban lehet róla, mert legalább két megyebeli csapat versenyfutása ad okot rá.
- Bodnár Tibor -