Rajzolj egy szép Napot!

Rajzolj egy szép Napot!
© Illusztráció: getty images
„Engem nem bántott, de az anyut mindennap, és nagyon szerettem volna már erős nagyfiú lenni, hogy megvédhessem. Most itt jó, mert az anyukám mosolyog.” Mondta mindezt egy nyolc­éves, tüsi hajú, csillogó és mégis szomorú szemű kisfiú, amikor rajzolás közben arról mesélt, miért menekültek el az otthonukból. Bednárik Mónika jegyzete.

A hófehér papírlapon lassan kibontakozó alakokból összeállt a család fotója, amin az apa hatalmas alakját a gyerek fekete filctollal annyira összefirkálta, hogy a lap kiszakadt, az asztal lapját karcolta a műanyag.

Mostanában gyakran eszembe jut Bence. Nem tudom, sikerült-e azóta valahol új életet kezdeniük, távol a bántalmazástól, erőszaktól, félelemtől. Vajon tud(ott) újra gyermek lenni, vagy mindaz, amit átélt, örök rettegésre ítélte? Míg él, azt érzi majd, hogy nem tudta megvédeni az anyukáját, s emiatt bűntudata lesz? „Tudod, mit szerettem volna még? Hogy legyen egy olyan nap, amikor minden szép” – mondta búcsúzóul, s egy új papírra Napot rajzolt.

Milyen kevés, amit várt, remélt, s mégis, az ő korábbi életében ez megvalósíthatatlan volt. Néha eljátszom a gondolattal, mi történne, ha egy napig senkit nem vernének, erőszakolnának, ölnének meg, nem rabolnának ki, nem csapnának be, nem robbantanának fel, nem ütnének el. Ám egyetlen ilyen nap is elképzelhetetlen a mai világban. Az élet – sajnos sokszor, sőt, legtöbbször önhibánkon kívül – nem a békéről szól, de ha tudunk még Napot rajzolni egy tiszta lapra, talán nincs minden veszve, és lehet nem egy, de több szép napunk is!

Bednárik Mónika








hirdetés