Rambo nem jön

Akt.:
Rambo nem jön
Nem lehet nagy a baj, ha a világnak nincs jobb dolga, mint azt találgatni, vajon a 69 éves veterán megrázza-e magát vagy sem, hogy még egyszer szembeszálljon a gonosszal, életét kockáztatva szabadítsa fel az elnyomottakat, vigye el a békét és az igazságot a gonosz birodalmába. Legalábbis a filmvásznon – ahogy azt megszoktuk a hollywoodi világtól. Nyéki Zoltán írása.

Kétes ihlet most is lenne ahhoz, hogy a véres valóság megint tanmesés sztoriként köszönjön vissza a vászonról.

Rambo, azaz Sylvester Stallone cáfol, Vietnam és Afganisztán után (egyelőre) nem kívánja megmutatni az Iszlám Állam ellen, hogyan is küzd egy igaz amerikai. Lőttek a jó kis tragikomédiának… A tragikum az, hogy a találgatás alapját újfent egy olyan háború adja, amely legalább annyira veszélyes, mint szégyenletes a magát civilizáltnak tartó emberiségre nézve. A megjósolható komédia forrása pedig az, hogy aki még mindig nem tudná, ki a jó- és ki a rosszfiú, az egy ilyen filmtől megvilágosodna. Naná, hogy az amcsi harcosok a liliomlelkű békekövetek, mindig, minden körülmények között – a vietnami dzsungelben, az afgán hegyek között, vagy most éppen a levantei sivatagban. Kétes ihlet most is lenne ahhoz, hogy a véres valóság megint tanmesés sztoriként köszönjön vissza a vászonról. Bocs Sly, hidd el, az én generációm kedvel téged, és nem kis nosztalgiával nézi meg a filmjeidet harminc év távlatából is. Mi tényleg jól szórakoztunk a ’80-as évek derekán, mert a „jó mindig győz” idillikus világába röpítettél minket (na jó, a bicepszedet is irigyeltük egy kicsit…), és mert keményen leckéztetetted a kommunista-szocialista világhatalmat, amelyet mi nem mertünk hangosan bírálni. Ma már látjuk, mennyire mese volt ez az egész, rosszízű propaganda az ideológiák harcában, látványos akcióba csomagolva – de térben és időben kicsit távol, ezért nem igazán érintett meg bennünket. Nem úgy, mint amikor a délszláv válságot próbálta meglovagolni az óceánon túli filmipar. Ez nagyon is közel volt… és tudod Sly, nem érdekelt minket az amerikai katona hősiessége egy olyan háborúban, amelyben magyarok is harcoltak és estek el. Nem tudunk már jó szívvel izgulni, szorítani az új akcióhősökért, bármilyen kerek történetet is fabrikáljanak nekik a forgatókönyvek írói Ázsiából, Afrikából, s lassan Európából…

Bárki is készítse a következő filmet a világ nyomoráról, a piszkos háborúkról, a kasszasiker garantálható – csak legyen hozzá elég pattogatott kukorica és szívószálon szürcsölhető szintetikus lötty. Pereg a film, amíg az utolsó bomba fel nem robban az utolsó moziban.

– Nyéki Zsolt –








hirdetés