Reklám­reklamáció

Reklám­reklamáció
© Fotó: reklamfogas.blog.hu
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem rettenetesen idegesítenek a reklámok. Különösen, ha azok egy jó filmet vagy érdekes televízióműsort szakítanak meg. Viszont belátom, ezekkel együtt kell élni, hozzátartoznak napjaink közéletéhez és kereskedelmi kultúrájához. Dankó Mihály jegyzete.


Apropó közélet. Számomra a negatív csúcsot mégis az óriásplakátok jelentik. Különösen azok, ahol egymásnak üzengetnek a politikai szervezetek, pártok. Hisz ezeknek sokszor ízléstelen, bántó a tartalmuk és mondanivalójuk. S ez alól nem kivétel egyik oldal sem. Itt volt például az „Egymásra találtak” Gyurcsány és Vona közé kopírozott bohóc. Most pedig a „Ti dolgoztok, ők lopnak” se különb. (Úgy tűnik, azért, hogy valaki közéleti, politikai szerepet vállal, mindent el kell viselnie.) Hol van itt az emberi méltóság, a megbecsülés, a tisztelet? Vagy ezek már régen kihaltak „nagyjaink” szótárából?

A másik kérdés: Ki az, aki kitalálja, ki hagyja jóvá ezeket? Milyen lélektana van mindennek? Szerintem aki elkötelezett valamelyik irányba, azt nem kell, nem lehet meggyőzni. Aki pedig az ellenkezőjét gondolja, az úgysem látja vagy hallja meg, amit a plakátok sugallnak. Így felesleges pénzkidobás az egész. Mert az sem mellékes: kinek a pénzéből készülnek a „felhívások”? No, majd most mindezt megváltoztatja a készülő törvénytervezet – gondolhatnánk –, melynek lényege: „a politikai tömörülések a reklámhordozókat csak piaci áron vehessék igénybe”. Az a sejtésem, minden marad a régiben, csak nekünk kerül majd még többe ez a „szórakozás”.

Dankó Mihály








hirdetés