Remek meglepetés, szép ajándék

Remek meglepetés, szép ajándék
Máhr Ági huszonhatodik éve tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak. Beszélgetésünk apropója, hogy művészetét rangos elismeréssel díjazták: megkapta a Jászai Mari-díjat.

ÉM: Először is gratulálok, másodszor pedig azt kérdezem: hogyan történt?

Máhr Ági: Köszönöm a gratulációt…

ÉM:… Bocsánat… Volt nagy ünneplés itthon? A színházban?

Máhr Ági: Nem. De ez nem baj. Sokan gratuláltak. Itt is, meg sokfelől. (Két nappal a díjátadás után beszélgetünk, közben is sűrűn érkeznek Ági telefonjára a szeretetteli esemesek. Sz. G.) Annak örülök, hogy nem tudtam korábban: a szanház igazgatója, Halasi Imre felterjeszett. Csak két héttel a díjátadás előtt értesültem róla, hogy kitüntetnek. Ez nagyon jó volt. Remek meglepetés, szép ajándék.

ÉM: Ezelőtt volt már felterjesztve?

Máhr Ági: Nem. Most először, és mint hallom, nem volt vita, csont nélkül átmentem a zsűrin. Persze, hogy jól esik.

ÉM: Mi a menetrend?

Máhr Ági: Kell egy ajánlás, azután ez alapján egy tizenhat tagú szakmai zsűri fogalmazza meg a véleményét, ami után a végső szót a minisztérium mondja ki.

ÉM: Korábban nem volt olyan, hogy megfordult a fejében?: „Megkaphatnám, megérdemelném.”

Máhr Ági: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt ilyen. De azután elmúlt. Szép is lenne, ha az ember ilyesmivel próbálná magát keseríteni. Az jó volt, amikor most, hogy megkaptam, többen is megkérdezték: csak most?

ÉM: „Felkészülve” önből, a felsorolást nézegetve azt láttam, hogy elképesztően sok (jó) szerepet játszott.

Máhr Ági: Ez így van, de tegyük hozzá, jó sok év telt el azóta, hogy Miskolcra kerültem.

ÉM: Nem bánja, hogy itt maradt?

Máhr Ági: Nem. Alapvetően miskolci színész vagyok, szerettem és szeretek itt játszani, szeretem a miskolci közönséget. De azért játszottam több csapatban is az országban, szívesen kalandozom bárhová, külföldre is.

ÉM: Nem tévedek, ha kijelentem, hogy a közönség is szereti önt. Felismerik, megállítják, megszólítják?

Máhr Ági: Igen, és ennek örül az ember.Volt egyszer egy műsor a miskolci rádióban, amiben engem kellett kitalálni. Szörnyen izgultam, hogy sikerüljön. De nem volt rá okom.

ÉM: A kollégák közül kik a barátok? Kikkel játszott a legnagyobb örömmel? Kik a legkedvesebb rendezői?

Máhr Ági: A legjobb, legfontosabb barátnőm a 80 éves Koós Olga, aki még most is játszik. Nagyon jó barátok voltunk Szerencsi Évával. Ő is megérdemelte volna a Jászai-díjat, amikor átvettem az enyémet, rá is gondoltam. És vannak még barátok: Margitai Ági, Gáspár Tibi, Igó Éva, Sándor Erzsi, Mihályi Győző, Molnár Zsuzsa. A legkedvesebb játszótársak? Derzsi János, Szervét Tibi, Varjú Olga, Timár Éva. Imádtam velük játszani. A rendezők közül természetesen azok a kedvencek, akik felkészültek, tudják, hogy mit akarnak, és azt szakmailag én is izgalmas találom.

ÉM: Viták a rendezőkkel?

Máhr Ági: Voltak, vannak, lényegében mindegyikkel. De ez nem baj.

ÉM: Elfogadták az ön javaslatait?

Máhr Ági: Mondhatom, hogy a legtöbbet igen. Ha kellett, akkor „trükköztem”, a megfelelő pillanatban és módon hoztam tudtukra, mutattam meg azt, amit gondoltam.

ÉM: Mi a közeljövő programja?

Máhr Ági: Április 2-án Kassán szavazok, mert 8-án nem leszek itthon, ahová pedig repülünk, Bogotába, ott nincs külképviselet. A bogotai világszínházi fesztiválon ötször játsszuk az Agyő, Európa, Európa agyőt.

ÉM:Ilyen fontos önnek a választás, hogy ezért Kassára utazik?

Máhr Ági: Igen.

SzG








hirdetés