Remekművek a falakon

A kisvárdai kiállítás különleges helyet foglal el a tárlatok sorában
A kisvárdai kiállítás különleges helyet foglal el a tárlatok sorában - © Fotó: Sipeki Péter
Kisvárda – Munkácsy Mihály képei kifogyhatatlan gazdagság forrásai.

A XIX. századi képzőművészet nemzetközi szinten is elismert képviselője, Munkácsy Mihály 28 alkotása költözött be a kisvárdai Bagolyvárba, de több róla készült festmény és szobor is gazdagítja a tárlatot.

Képei újra és újra bemutathatóak, értelmezhetőek és mindenek felett akárhányszor újranézhetőek.” Boros Judit

A képek nagy része Pákh Imre gyűjteményéből való, de a Magyar Nemzeti Galériából és Békéscsabáról is érkeztek festmények. Boros Judit művészettörténész, a tárlat ku­rátora a megnyitón azt ­mondta, a kisvárdai kiállítás azért foglal el különleges helyet az utóbbi másfél évtized bemutatóinak sorában, mert itt a szokásosnál nagyobb hangsúlyt kapnak Munkácsy első, realista korszakának munkái – vagyis az az időszak, amikor a festő még szorosan kötődött a szülőföldjéhez. Egész életében büszke volt magyarságára, festészetének tematikája azonban idővel a párizsi környezet kínálta motívumok irányába mozdult el.

majus-vegeig-lathatok-az-alkotasokfoto-s-13

Képesség a változtatásra

Amikor 1868-69-ben festőnövendékként Münchenben és Düsseldorfban járt, és találkozott Benczúr Gyulával, Szinyei-Merse Pállal, az akkor már beért művészek lekezelően viselkedtek vele, nem ismerték fel kimagasló tehetségét. Festészetében valódi áttörés következett be azzal, hogy az első éveinek biedermeier jellegű munkáitól előbb egy lírai-romantikus kifejezésmódra tért át, majd az Ásító inassal és a Siralomházzal átlépett a realista ábrázolásmód területére. Utóbbi alkotással elnyerte a párizsi Salon aranyérmét, és felkeltette a nagyközönség figyelmét.

Hatalmas lépés volt az erőteljes, átütő, realista látásmód kialakítása, ami sikert hozott neki és ami a párizsi művészvilág egyik legjelentősebb tagjává tette, képessége a változásra, a változtatásra a művészetének fontos jellemzője volt. 1872-ben, amikor megtorpant a pályája, megpróbált elmélyedni és rengeteg tanulmányt készített. Érdekes az a folyamat, ahogy Munkácsy a sokalakos, monumentális képeit megalkotta. Az elképzelt kompozíciókhoz rajzvázlatok sokaságát készítette el, és modelleket is keresett hozzájuk. Őket beöltöztette, le is fényképeztette, majd következtek a színváltozatok, hogy lássa, hol lesznek fények, árnyékok. És ha ezen az előkészítő folyamaton túl volt, hozzákezdett a munkához, ami egy-egy nagy vászonra készült kép esetén hosszú hónapokig tartott.

Fiatalon történelmi festőnek készült, mint minden rendes XIX. századi festő, de ráébredt, hogy neki más való. Festett életképeket, csendéleteket, szalonzsánereket, tájképeket, legtöbben a bibliai témájú alkotásait – Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce Homo – ismerik.

Testközelben az ecsetvonások

A már érett Munkácsy is megismerhető a kisvárdai kiállítás anyagából, amelynek minden képe óriási élmény. Testközelbe kerülnek a látogatókhoz a világhírű művész ecsetvonásai, és ahogy Boros Judit a tárlatra készült ismertetőben fogalmaz: Munkácsy megingathatatlanul beletartozik a magyar és az egyetemes kultúra fősodrába.

– Az életművét minden korszak másképp fogadja és értelmezi. Lett légyen szegény asztaloslegényből világhírű festővé váló mesehős, a legnagyobb és legsikeresebb magyar festő, vagy éppen a szegény emberek világának leghívebb tolmácsolója. Képei újra és újra bemutathatóak, értelmezhetőek, és mindenek felett akárhányszor újranézhetőek. Mert kifogyhatatlan gazdagság forrásai, mint minden valódi remekmű.

– SZA –








hirdetés