Repülj tovább!

Repülj tovább!
© Illusztráció: Getty Images
Két nap alatt négyszer botlottam bele ugyanabba a kéregetőbe más-más nagyáruházak bejáratánál, Nyíregyházán. A felütése, mely után átfutott az agyamon a megütése, minden alkalommal ugyanaz volt: segítsem némi apróval, mert nincs mit ennie. Ételadományról persze hallani sem akart, mikor pedig másoknál sikerrel járt, véletlenül sem a pékosztály felé vette az irányt. Palicz István jegyzete.

Nem sokkal korábban egy szőke nézett „szőkének”, aki azt állította: mindössze pár száz forintra lenne szüksége a hazautazáshoz. Furcsa mód, a fiatal nő még órák múlva is ezzel a mesével kalapolt a belvárosban. Nagyon messze lakhatott szegény…

Megannyi negatív tapasztalattal a hátam mögött, már nem hatnak meg az ilyen szívhez szóló mesék. Többnyire jól ismert arcokkal találkozom, akik életvitelük és magatartásuk miatt nem kívánatosak a hajléktalanszállókon, melegedőkön, így maguknak gondoskodnak (szív)melegítőkről. Főállásban koldulnak, így gyanítom, hogy napjában többet megkeresnek, mint egy becsületesen, 8-12 órában robotoló adófizető, aki felé a tenyerüket nyújtják.

Hiába bosszankodunk a zaklatásuk miatt, ha másfelől asszisztálunk a jelenlétükhöz azzal, hogy pénzeljük őket. Olyanok ugyanis, mint a galambok: oda szoknak (és ­sz@­rnak), ahol morzsákra lelnek.

Palicz István

Címkék: ,







hirdetés