Repülnék veletek

Akt.:
Repülnék veletek
© Illusztráció: Peter Sipeki
Nem féltek attól, hogy egyszer majd nem kellenek a pilóták? Igazatok van: az automata kényelmes dolog, de a gépek nem tudnak dönteni – ez a jog és felelősség az emberé marad. Szükség lesz rátok ott, fent. Nyéki Zsolt írása.

Sziasztok! Kicsit irigykedek – nem úgy, dehogy is! Szimplán rácsodálkozással, tisztelettel. Ti vagytok azok, akik két év múlva már nagy és gyönyörű gépeken szelitek az eget, s mondjátok el a föntről pusztán térképet látó utasaitoknak, hogy épp hol járnak. A repülőtereken leplezetlen ámuló-bámuló tekintetek követik majd lépteiteket, hiszen mindenki kíváncsi rá, hogy kire bízza az életét a felhők fölött, s ki az, aki földi halandóként képes megszelídíteni azokat a hatalmas vasmadarakat.

Jó, hogy itt vagytok, s ha majd elrepültök innen, kérlek, ne felejtsétek el Nyíregyháza nevét, repülőterét. Híres hely ám, itt tette meg első szárnypróbálgatásait a magyar űrhajós, Farkas Bertalan is; és hiába lesz már 67 éves, nekünk, magyaroknak még mindig ő „a Berci”. A szeretet jele ez is, no meg az ember, a teljesítmény és a repülés iránti tiszteleté. Amikor kozmoszjáró lett, sok fiatal került a bűvkörébe, s jött ide, erre a repülőtérre. Ja, igen, valamikor én is… Z-142, a Fox Romeo. Rég volt, de a légszomj máig nem múlt el. Értitek már ugye, honnan s miért az őszinte, de ártatlan irigykedés. Jó csapatnak tűntök: csupa nyitott, mosolygós, de mégis komoly ember, aki legyen bár magyar, ukrán, szlovák, cseh, román, tényleg egy nyelvet beszél. Nem az angolra gondoltam, másra, de tudjátok ezt.

Hisztek magatokban, a befektetett munkában, és abban, hogy a tudást, amit itt szereztek, azzal az álmaitokat éritek el. Ott fent, a magasban. Kérdezhetek valamit? Van egy barátom, aki valamikor itt, Nyíregyházán tanult, készült pilótának, s beszélgettem vele egy jót, ugyanígy, mint most veletek. Na, ő már kapitány ott, ahová vágytok, s egyszer (még a 9/11 előtt) újra kezet szorítottam vele Brüsszel-Budapest között. Szó szót követett, s feltűnt, hogy az Airbus 320-as úgy kezdett süllyedni, hogy hozzá sem nyúltak, „magától” landolt a gép. Szóval nem féltek attól, hogy egyszer majd nem kellenek a pilóták? Igazatok van: az automata kényelmes dolog, de a gépek nem tudnak dönteni – ez a jog és felelősség az emberé marad. Szükség lesz rátok ott, fent.

A repülő feltalálása semmiség. A felépítése már valami. A repülés: az minden. Nem én tudok ilyen szépeket, ezt Otto Lilienthal mondta – az én szívemből is. Na de „a bátorság nem a beszédben van. Hanem a választásban.” Ez meg Antoine de Saint-Exupéry hagyatéka, őt sem kell bemutatni senkinek e körben. Ti pedig választottatok. Hát akkor: jó repülést, itt Nyíregyházán!

– Nyéki Zsolt –








hirdetés