Ria, Ria, Hungária!

Jóllehet, már évek óta nincs focilázam – más nyavalyám ­annál több –, azért nem kapcsolom ki a képernyőt, ha ­meccset közvetítenek. Szeretett városom csapata, mely bajnoki címet szerzett az idén osztályában, változatlanul kedvenc, ha nem is járok ki a stadionba. Angyal Sándor jegyzete.

A legfontosabb történésekről képben vagyok, ezért is szúrta a szememet az a hír, hogy hamarabb fejezi be ülésszakát a parlament, mert a honatyák egy jelentős része ott szeretne lenni Francia­országban, a mi fiaink csoportmérkőzésein, amire népünk 44 évig várt. Ennyi ideig a kontinensküzdelmek közelébe se jutottak focistáink…

Egyéb se kellett az ellenzéknek, s mondták: persze, nekik ez fontosabb, mint egy szegényekre többet gondoló költségvetés, amit össze­csapnak, aztán máris nyomás a stadionlelátó, meg az ilyenkor szokásos nem kis úri buli! Nekik erre is bőven telik, hiszen nem filléreken tengődnek egyébként sem… Hát mit lehet erre mondani? Én is sokallom az ország lakossága 10 százalékának dúskálását a sokszor kétesen szerzett, hatalmas vagyonokban, míg a nagy többség, a 90 százalék alig jön ki a keresetéből, ha van is munkája, s azok is több százezren vannak, akik a létminimumon tengődnek. Azonban furcsa lenne, ha egy képviselő vagy egy miniszter is a közmunkásokéhoz közeli javadalmat kapna, s emiatt nem hódolhatna futballszenvedélyének, nem utazhatna ki egy kontinensviadalra. Ráadásul – mint hallhattuk – az osztrákok elleni meccsen is több ezer magyar szurkolt, zúgott a „Ria, Ria, Hungária”, aminek meg is lett az eredménye.

Hogy mit hoznak a következő összecsapások, azt csak sejteni lehet. Eshet eső, lehet sár, de szép menetelés is. Ám bármi is lesz az eredmény, az nem mentheti fel a képviselőket, a minisztereket, hogy kikapcsolódásukban megfeledkezzenek az itthon maradt szegény emberekről, családokról.

Angyal Sándor

Címkék: , ,







hirdetés