Nincs gáz

Megtörtént. Túl vagyok rajta. Férfiasan megvallva tartottam attól, miként jövök ki belőle. Az ilyen-olyan formában hozzám eljutott előzetes híresztelések alapján féltem, akár engem is meggyanúsíthatnak. Pedig a lelkiismeretem tiszta volt, mint a napokban leesett fehér hó. Mert tudtam: az ördög nem alszik. Tarnavölgyi Gergely jegyzeteAmikor láttam, hogy a „vendégem” egyedül érkezik, enyhült a szorongásom. „Nem lesznek túlerőben, hisz egy embert könnyebb lesz szemmel tartani” – futott át az agyamon, miközben igyekeztem magamra erőltetni a magabiztosság álarcát. Amint lehetett, beleszőttem a beszélgetésünkbe azt, mivel is keresem a kenyerem. Gondoltam, ezzel minden (esetleges) hátsó szándékot csírájában fojtok el.

Ám félelmem alaptalannak bizonyult. Az alig félórás „aktus” során minden klappolt, nem hangzott el a bűvös mondat sem, miszerint: „Csináljon már nekem egy kávét, amíg dolgozom!” Sőt, még egy rögtönzött kiselőadást is végighallgathattam arról, hogy a trükközés és a buherálás hány és hány módjával találkozott már „alkalmi partnerem” az eddigi praxisa során. Ezek részletezésétől eltekintenék, nehogy a fejemhez vágják: ötletek adok a „csibészeknek”. Egy szó mint száz: gond nélkül lecserélték a gázórámat.