Rögös utakon

A termőföldből, mint bombabiztosnak tűnő befektetésből sem a bihari paraszt
szakít majd nagyot.
Petneházi Attila jegyzete.

Mint ahogy annak idején borítékolni lehetett, hogy a kárpótlási jegyes
földárverések haszonélvezői között a földműves lesz a legkevesebb, úgy bizton
állítható, hogy a termőföldből, mint bombabiztosnak tűnő befektetésből sem a
bihari paraszt szakít majd nagyot. Hozzáértők váltig hangoztatják, hogy a tuti
üzlet ma a termőföld, ami szerencsés esetben még a tőzsdei hozamoknál is jelentősebb
hasznot hozhat a befektetőnek. Ráadásul kockázat szinte nuku, szemben a tőzsdével,
ahol ugye hol kerék, hol talp; csak azt nem tudni soha, hogy éppen melyik…

Mielőtt még a kedves olvasó nyakába venné a fél világot, hogy zsíros
földekkel bástyázza körül magát, nem árt, ha belegondol kicsit: ő piacra dobná-e
féltve őrzött parcelláit hektáronként mondjuk félmillió forintért egy olyan
helyzetben, amikor a csapból is az folyik, hogy árrobbanás előtt a hazai földpiac,
meg hogy hamarosan nálunk is milliókban mérik majd a határt százezrek helyett.
Hiszen a bolond is tudja, hogy évek óta a politika hibernálja az árakat azzal,
hogy a jog eszközével gyakorlatilag ellehetetleníti a földpiacot. Ma úgy állunk,
hogy akiknek lenne pénzük termőföldet vásárolni (belföldi jogi személyek, illetve
külföldi magán- és jogi személyek), azok nem tehetik, akik pedig tehetnék (hazai
magánszemélyek), azoknak nincs rá pénzük. Ötven hektár alatt ugyanis nem éri
meg földet venni, egy ekkora birtok viszont barátok közt is legalább huszonötmillió
forintba kerül.

Petneházi Attila








hirdetés