Sarokpont

Illusztráció
Illusztráció - © MTI Fotó: Rosta Tibor
„Ha nekem egyszer munkakedvem támad, elvonulok egy csendes sarokba, és szépen megvárom, míg elmúlik” – szokta mondogatni viccesen az amúgy dolgos cimborám. Egyre inkább úgy érzem, egy szintén csendes, de legalábbis médiamentes zugba érdemes elvonulnia kis időre annak is, aki fontolgatja, hogy népszavazzon-e október másodikán, vagy sem, s ha igen, miként. Palicz István írása.


Merthogy, „Tudta-e?”, ahány párt, annyi javaslat, burkolt parancs, hogyan (ne) járjunk el. Az világos, hogy a kormányzópárt érvényes és eredményes népszavazást szeretne, a nemek győzelmét, hogy miért, arról megoszlanak a vélemények. A Jobbik sem lát ennél jobb megoldást, ezért szintén határozott kiállást és ellenállást szorgalmaz, bár hangoztatja, hogy olcsóbb, gyorsabb és célravezetőbb lett volna néhány tollvonással módosítani az Alaptörvényt. Az LMP szerint a választók felnőtt emberek, akik el tudják dönteni, hogy egy ilyen kezdeményezésben részt kívánnak-e venni vagy sem, vagyis nesze semmi, fogd meg jól. Fodor „Liberális” Gábor úgy véli, az igen a helyes válasz, a DK az Együttel együtt azt vallja, akkor járunk el a legbölcsebben, ha otthon maradunk. A szocik mára eljutottak odáig, hogy már önmagukkal sem értenek egyet: vasárnap még a bojkottot, hétfőn már az igent látják üdvözítőnek, bele sem merek gondolni, mivel fognak előrukkolni ma… És amikor a verbális háború kereszttüzében álló ember már haját tépné vagy elsírná magát kínjában, megjelenik a magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya, és azt mondja: járulj urnához, hogy kifejezd az érdeklődésed, de ne járulj hozzá a kvótanépszavazás sikeréhez, azaz ikszelj be mindent, adj le érvénytelen szavazatot!
Ezek után, kinek van kedve kimozdulni a csendes sarokból, és tovább hallgatni őket?

Palicz István








hirdetés