Sártenger, porfelhő

illusztráció: borsó öntözés
illusztráció: borsó öntözés - © fotó: KM-archív
Szinte hihetetlen, de igaz: nem is olyan régen, 2010-ben még az volt napirenden, hogy mit csináljunk a rengeteg vízzel, ami a Nyírségre zúdult. Abban az évben például Nyírbátorra annyi eső hullott, mint máskor huszonnyolc hónap alatt. Györke László jegyzete.

Most meg az a probléma, hogy nincs elég víz a Nyírségben. Nemhogy elég nincs, hanem egyre súlyosabb gondokat okoz az elhúzódó aszály. Egyelőre pedig remény sincs arra, hogy az elkövetkezendő napokban-hetekben égi áldást kapnánk a nyakunkba.

Márpedig valamit tenni kell, hiszen víz nélkül nemcsak mi nem tudunk élni, de a növényzet sem. Ha pedig kiszárad a termés, nem lesz kaja se nekünk, se a jószágnak.

Nincs más megoldás: öntözni kell. Csakhogy a csatornák is kiszáradóban vannak, sőt, a tározók is. Úgy tűnik, nem marad más hátra: a felszín alatti vizekhez kell nyúlni. Ami még akkor sem túl szerencsés lépés, ha egyelőre jól állunk e tekintetben. Ugyanis a talajvízszint is rohamosan csökken aszályos időszakban, amikor a vízigény jelentősen megnövekszik. Tehát az egyik probléma generálja a másikat.

Olyan ez, mint amikor árvíz idején nemcsak a medréből kilépett folyót kell megzabolázni, hanem szembe kell nézni a belvizekkel is. Mert ugye, ha sok van belőle – mármint a vízből –, az is baj, ha kevés van belőle, akkor meg az a baj. Ezért kell, kellene minél több vizet „itthon” tartani, hogy ilyenkor, amikor tikkadunk, legyen mihez nyúlni.

Ha a tározóprogram csak részben is, de megvalósul, minden bizonnyal könnyebb lesz a dolgunk.

Györke László








hirdetés